A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1999 (Debrecen, 2000)

Néprajz - Ujváry Zoltán: Rózsa Sándor perei

A tárgyalás folyamában az elnök Rózsa Sándortól kérdezé, hogy valósággal hány volt az ökör, mert a káros 22-őt említ, s hogy micsoda erőszakot használtak a tett elkövetésénél? s minő fegyverök volt? Rózsa Sándor: „Igaz, hogy 22 ökröt szakajtottunk ki, de abból hatot elszalasztottunk, mintegy 80 lépésre egy gyerököt láttunk; a bojtárok pedig távolabb voltak, nálam azon puska volt, mint mindig hordoztam, s egy pár pisztoly, többinél is l-l pisztoly. - Erőszakot mást nem használtunk mint azt, hogy négyen lóháton fegyverrel rohantuk meg a gulyát, a mi ölég erőszaknak, mert mikor négy lovas betyár a pusztán megrohanást tösz, s azt mondja az őrizőknek, hogy hallgass, vége akkor a vasviliázásnak, vasvillára kapásnak. Elnök: Bizonyosan tudja-e, hogy az ökrök a Hódy tulajdonai voltak? Rózsa Sándor: „Kérem nagyságodat, még egyszer vallomásom olvasására, (mi megtörténvén) most már határozottan emlékezem, hogy a Hódy ökrei voltak, s a még hiányzó 6 ökör hihetőleg elzavartatott, s nem mi általunk, hanem másként veszett el." Tárgyaltatott még Veszelka Imrének, Sánta Jánosnak, Bálint Jánosnak, és Fogas Koldus Józsefnek néhány tolvajsági esete. Utóbbihoz azon kérdés intéztetett, hogy mennyiben vezeték és elő neve az iratokban össze-vissza cserélve van, valósággal Fogas Koldusnak, vagy Koldus Fogasnak hívják? - Mire ő az előbbit vallotta magáénak. Veszelka Imre pedig Bálint János bűntársával lőn szembesítve, s Veszelka szemébe mondta ennek, „hogy társ volt a rablásnál" Bálint pedig ezt tagadta, mondván, „hogy az csak ellenei bosszújából történik, mert úgymond Veszelkához - mikor együtt szolgáltunk is a gulyánál, mindig majd mögövött kend." Mire Veszelka szembe mondja: „Miért tagadod? hiszen együtt voltunk, oly igaz, mint hogy itt állunk, még te vezettél minket mindenüvé, mindig te voltál köztünk a fő és az első." Majd a tagadásban levő Fogas Koldus lön Veszelkával szembesítve. Veszelka: „Ne tagadja, hogy kend volt a bünszerző, mert mindig kend tanított minket hova menjünk lopni s rabolni, egy rablás után azt is mondta: be sajnálom, hogy ott nem voltam." Fogas Koldus: „Ilyen semmirevaló emberrel szóba sem álltam, 67 éves ember vagyok, de olyat életemben soha sem cselekedtem, a Krisztus teremtsen engem mindjárt négy lábú kutyának, ha cselekedtem." Végül Meszes Péter is ma nyert ítéletet, ki a 40-es években 8, az 50-esekben 2 és 1860-1867 közt ismét 7 bűntényt s köztök több betöréses tolvajságot merényelt, s kire, mint szokásos, megrögzött s javulással nem biztató büntevöre a 17 bűntényéért a kir. ügyész 8 évi börtönt kért, azonban a törvényszék 5 évi börtönre ítélte. Rózsa Sándor, Veszelka Imre s több társaik a fentebb elősorolt bűntényekben ezúttal csak bűnösöknek mondattak ki, büntetésük kimérése további ügyeik befejeztéig elhalasztatott. Bálint János és Sánta János, kik 3-3 tolvajságban s egy útonállási rablásban találtattak bűnösöknek, az előbbi 1 és fél évi, - az utóbbi pedig 1 évi börtönre lőn elítélve, mit mindkét fél fellebbezett; Fogas Koldus József pedig próbák elégtelenségéből fölmentetett, mire azt monda, hogy abban megnyugszik szívesen; az elnök által pedig megintetett, hogy máskor azon rendkívüli hevességet, mit most tanúsított, hagyja el. Ezzel a petróleum-lámpák fényénél tartott sommás szóbeli tárgyalás befejeztetett. Szeged, dec. 16. Rózsa Sándor az 1850-51-dik évben Balogh Pál és Veszelka Imre társaságában Csengelés Kocza Györgynél 240 fii értékű három lovat tolvajolt el, - az utóbbi azonban ezen lopásban való részvételét tagadásba veszi. Ugyancsak Rózsa Sándor beismeri, miszerint az 1850-ik év szeptember havában, Földeákon a Szabó Márton és egy Gassi nevű cseléd őrizetére bízott gulyából, mely Návay Tamás tulajdonát képezte, miután a gulya őreit karikás botokkal összeverte, 2100 frtra becsült 21 darab szarvasmarhát elrabolt, - mit Tamásy Gergely reábeszélése folytán Rózsa József és Rózsa Jakab társaságában követett el. Mindhárman lóháton voltak, azután az elrablott jószágot mint tudva s mondva rablottal eladván, a pénzt egyenlően osztották meg. Az 1850-dik évben Rózsa Sándor, Rádi János és Rózsa Jóska lóháton s fegyveresen, előre eltökélt rablási szándékkal elmentek Magyar-Kanizsára, s ott éjjel a járásban legelt 450 darabnyi birkafalkából Apró Verontól mintegy 140 darabot kiszakítva, ezeket több kanizsai lakos kárára elrabolták, azután a szegedi határba hajtották, a hol állítólag Rózsa Sándor társaitól elvált, ezek pedig a birkákat a kereszti csordajárásban levő Kis Pál 252