A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1999 (Debrecen, 2000)

Néprajz - Ujváry Zoltán: Rózsa Sándor perei

Fer. tanyájáig hajtották, a hol megpihentek, majd Félegyházára mentek. - Rózsa Sándor ezen birkákból pénzt, illetőleg osztályrészt nem kapott. Néhai Danes György halasi lakos kezelése alatti csordából az 1850-dik évi ősszel 18 darab ökör tolvajoltatott el, - s Rózsa Sándor önmaga bevallja, miszerint ezen lopást a már időközben elhalt Rózsa József és Vágó József tolvajezimborái társaságában ő követte el. Nagy Teréz dunaföldvári lakosnőnek vallománya által begyőzve van, miszerint nagybátyja, néhai Domisics Antal volt horgosi plébános, 1851-dik évi april havában éjjel saját lakásán, miután a ház ablakának vasrácsozata egy fadoronggal kifeszíttetett, több fegyveres rabló által megtámadtatván, ez alkalommal tőle a templom tulajdonát képezett 571 frt 27 kr. készpénzt, egy arany zsebórát, 7 evő és 7 kávés kanalat ezüstből, 12 pár pakfong nyelű kést és villát, vallomásttevőtöl pedig egy selyem karpereczet ezüst csattal, 3 darab aranygyűrű s 25 frtnyi pénz elraboltatott. Rózsa Sándor és Veszelka Imre önkényt beismerik, miszerint ezen rablást Hodák István, Rózsa Jakab, Osztovics István és Rágyi István társaságában, tehát hatan hajtották végre, a rabolt zsákmányt pedig magok között felosztották. Rózsa Sándor, Rózsa István, Tót Pista János, Veszelka Imre, Osztovics István, Ballangó (Kis Bácsi) Mihály társaságba szövetkezve s előre föltett rablási szándékkal, mindannyian lóháton s fegyverrel ellátva az 1851. tavasznak egyik szombatja estéjén 9 órakor Kovács István algyőri lakos házára törtek, a házi gazda ki akart jönni, azonban a pitvarajtón kitekintve, ott mindjárt egy rablót pillantván meg, azt nem merészelte tenni, s bátorsága még inkább csökkent akkor, midőn háza egyik ablakánál egy rablót látott fegyvere töltésével foglalkozni, de szemügyre vette azt is, hogy a rablók közül kettő az istállóba ment, s onnan 4 lovat kivezetett, s 17 darab szarvasmarhát kihajtott, - a tény elkövetése alatt a rablók egy lövést is tettek, azonban az elrablott lovakat a faluban, a marhákat pedig kint a mezőn elcsapták, s azok ekként gazdájuk birtokába visszakerültek. Ezen ügy tárgyalásánál két kiválóbb mozzanat adta elő magát, az egyik az, hogy Kovács István káros az elnök által eskületételre felhívatván, ezen szóval, hogy „úgy van a mint előadtam", az esküt letenni vonakodott; utóbb kiderült, hogy ő a nazarénus hitfelekezethez tartozik. Az elnök figyelmeztette, hogy a fennálló törvények a nazarénus vallás jogosságát illetőleg gyakorolhatását sem ösmerik el, annál kevésbbé engednek azok tagjainak valami különös kiváltságot, tehát ismételten felszólította a szabályos eskü letételére. A szorított ember aztán következőleg felelt: „Én Krisztus követője vagyok, s a szentírásban meg vagyon írva, hogy semmi módon ne esküdjetek, az én esküm abból áll, hogy „úgy van," és más esküt le nem tehetek." Ekkor az elnök utoljára figyelmezteté, hogy engedjen a törvényes eljárás kívánatának, mert különben bírságban fog marasztaltatni, de erre ő ismét csak azt mondta: „Kérem szépen, semmi módon nem esküszöm meg, bár mit tegyenek is velem." A törvényszék csakugyan el is marasztalta 10 frt bírságban, mit ő fellebbezett, mondván, hogy ő vallása elvei szerint megesküdött, mert nyilvánította, hogy „úgy van." A másik érdekesség volt az, hogy Veszelka Imre azt állította, miszerint Rózsa Sándor a rablásban nem vett közvetlen részt, nem volt bent az udvarban, hanem kint a lovat tartotta. Ezen megjegyzés ellenében Rózsa Sándor büszkesége érzetében határozottan kijelenté, hogy nem kint, hanem bent volt, a végrehajtás kivitelében tettleges részt vőn, - a mely egyenes nyilatkozata aztán védő ügyvédnek azon jellemző állítmányra adott alkalmat, miszerint Rózsa Sándorról azt monda, hogy az „gavallér betyár." Elnök kérdezte Rózsától a tárgyalás folyamában, hogy minő erőszakot használtak ezen rablásnál? Rózsa: Hát hisz mög van az a fölolvasott vallomásomban, nem tött ott lövést senki sem, hanem azért Kovács Istvánék nöm mertök ám kijönni, mert tudták, hogy a Rózsa Sándor bandája van ott, nöm köllött oda más erőszak." Az előbbi marhák elrablása eseténél pedig az elnök azon megjegyzésére, hogy mégis kellett erőszakot használniuk, Rózsa feleié: „Hát bizon hatan lóháton karikás ostorral a gulya közé rohantunk, s egy csomó kiszakasztott ökröt ölvöttünk." Elnök: Van-e még valami előadni valója? Rózsa: „Ögyéb nincs, mint az, hogy a béröseket nem bántotta senki, mert nöm is voltak közel, hanem valami 80 lépésnyire." A Domisics György plébánosnál merényelt rablás részletéből még fölemlítjük azon körülményt, hogy ezt úgy követték el Rózsa és társai, hogy az utczára néző egy ablaknak vas rúdjait feszítették ki, akkor az ablakon a konyhába hatoltak, s innen a szobába nyíló ajtót, mely bezárva volt, csoroszlyával oly ügyesen és oly kevés 253