A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1999 (Debrecen, 2000)

Néprajz - Ujváry Zoltán: Rózsa Sándor perei

megbukva lappangott a két utóbbik kilencz álló nap és éjjel, mely idő alatt, mint már említet­tük, egy csárdás látta őket el étellel itallal és híradással, a kinek pedig 40 katona volt a házába szállásolva. Ugyanez a csárdás szállított élelmet Besszernek is, ki onnan nem messze lappan­gott, s a kire a csárdás gorombaságaiért, Rózsa Sándor pedig a miatt boszankodott, mert az ő nevével fenyegette és rabolta gyilkolta - mint ő állítja - az embereket. A mi Rózsának tudtára esett, hogy közel van hozzá Besszer, az a Besszer, ki az ő becsületé­ben gázolt a neve alatt végbevitt gyalázatos kegyetlen tetteivel, s a ki miatt ő olyan kis szigeten mint egy jókora szoba kénytelen 9 napig egy bokorban sugorogni másod magával, s nézni mint lepi el lassankint néhány talpalatnyi szigetjét az áradó Tisza vize: egyet gondolt magában, s azt kívánta a csárdástól, hogy szolgáltassa kezébe Besszert. A csárdás ezt megígérte. A nagy zsiványvadászat kilenczedik éjjelén Rózsa S. és Szabó Palkó ott várakoztak nagy csendességben egy szőlőben a nagy diófa alatt, s amint félórai várakozás után a csárdás szin­tén odajött egy emberrel, kiugrottak rejtekhelyökröl, a jövevény embert elkapták, kezeit hátul összekötözték, és egy kereszt közelébe hurczolták. Az a megkötözött ember Besszer volt. Másnap három kanászgyerek, amint a sertést kihajtaná, egy árok vizében egy halottat ta­lált, azt feljelentették a tanyakapitánynak, ki e halottat bevitetvén Szegedre ott Farkas városi tanácsos, a holt ember saját felesége, s mások többen ráismertek, hogy az nem más mint a hires Besszer, a ki miatt a nagy zsiványüldözés folyt, mely a halott feltalálása után azonnal meg is szűnt; de hogy ki ölte meg e hires kegyetlen betyárt, azt senkisem tudta, s nem is na­gyon kutattak, egész Rózsa Sándor elfogatásáig: ki abban a hitben, hogy - az ő felfogása sze­rint - ennek az embernek megöléséhez neki rettentő nagy jussa volt, a nélkül hogy valaki ezen gyilkossággal vádolta, aziránt kérdezte, vagy azzal gyanúsította volna, az ellene folyt vizsgá­latkor maga, saját szabad akaratából elmondta: hogy Besszernek ő ütött somfa botjával egyet a fejére, egyet meg a nyaka közé; hogy azután Szabó Palkó bánt el vele; hogy Besszert azért nem lőtték agyon, mert nem akartak zajt ütni; hogy Besszer nem is védte magát, hanem így szólott: inkább ti öljetek meg, mintsem akasztófára kerüljék; s hogy ők húzták az agyonvert embert abba az árokba, a hol másnap a kanászgyerekek megtalálták. Az államügyész, mint végrehajtott és bevallott gyilkosságot fordítja Rózsa Sándor ellen ezen beismert tettét. Hol volt, merre járt, mit mivel Rózsa Sándor ezen idő óta egész 1856-ig, erről meglehető­sen hallgat az ő krónikája; hanem annyi igaz, hogy a betyár felekezet csendesebben viselte magát. 1856-ik év, jan. 5-én Ürményházán azt jelentették fel a bírónak, hogy Csík (nem Csiz mint hibásan írtuk,) zsellér ember istálójában passus nélkül való ló van. Csik, ugy látszik nem a legjobb hirben álló lakosa lévén a helységnek, a bíró két csendőr kíséretében ment a felje­lentett házhoz. Jövetelét észre lehete venni az ablakon át. A konyhaajtó zárva volt, s a mint a bíró zörgetne, belülről ez a szó hangzék: »a kinek az élete kedves, menjen el az ajtótól«, ezu­tán (olyan lyukon át, melyet a deszkából kiesett ágcsomó szokott hagyni) lövés történt, s a bíró véresen rogyott le. Ekkor egy puskával fegyverzett ember ugrott ki az ajtón, a zsandáro­kat kezdé üldözni, ismét egy lövés érte a vérében fetrengő birót, mely utóbbik lövés leghihe­tőbben az istállóból jött; azután lovakat vezettek ki az istállóból, két idegen ember, meg a gazda felkaptak a befogott szánra, s fényes nappal az egész falu szemeláttára elhajtottak a zsi­ványok, kiknek egyike, a konyhából kiugró Rózsa Sándor, az istállóban lappangó pedig Ballangó (a tavai felakasztatott Kiss bácsi) volt. Rózsa tagadja, hogy valaha Ürményházán lett volna, Csik Mihályt nem akarja ismerni, a ki pedig feleségével együtt rávallott, (magára nézve ugy szépítvén a dolgot, hogy ő nem volt otthon, midőn a betyárok a házhoz jöttek, azután fel­akarta adni, de nem mehetett el a háztól, s hogy erőszakkal vitték volna őt magukkal, Rózsa és Kiss bácsi). Az utólagosan kiigazított orvosi véleménynél fogva azt lehetett föltenni, hogy 247

Next

/
Oldalképek
Tartalom