A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1999 (Debrecen, 2000)

Néprajz - P. Szalay Emőke: Egy alig ismert fazekasközpont – a váradi kerámia

Ugyanez a madár látható egy ún. koronás korsón, amelynek évszáma 1854, a számok megegyeznek az előbbi évszámával. (KRESZ 1991. 266. kép, 69.) A korsó felső részén pikkelyminta látható, amelyet a zöld-sárga színű nagykancsókon láthattunk. Egy másik bokályon a kettős koronájú fa mellett sárga palmetta és barna körvonalú gránátalma jelenik meg, amely az előbb bemutatott nagyváradinak tartott tányércsoporttal rokonítja. További megerősítését támasztja alá a levél végéből kinyúló hajszálvékony barna vonal.

23 Az előbbiek ismeretében bizonyosan váradinak tekinthetjük azt a bokályt, amelynek balra néző madara teljesen megegyezik egy váradiként sorolt tál madarával, amelynek peremmintája viszont a Nagyvárad feliratú tálat idézi.

24 A tál és a bokály közötti hasonlóságot képező madár feltartja a fejét, jellegzetes a teste alsó részének vonalkázása, farkának kettős végződése. A félvirágon álló madár előtt és háta mögött lévő virágos motívum habán hatást mutat. További habán jellegzetesség a szájperem alatti csíkokból lecsüngő, egymáson átívelő zöld levelek kék körrel.

25 Úgy tűnik tehát, hogy ezen a két edénycsoporton - a tálak egyik részén és a bokályokon valóban felfedezhető a habán hatás szemben a zöld-sárga színezésű, népi formákat követő korsókkal, kancsókkal. Utolsóként foglalkozunk egy sajátos edény csoporttal, a nagyméretű úrasztali boroskancsókkal. Bihar megyében több református gyülekezetben is fennmaradt nagyméretű zöld domborműves díszítésű boroskancsó.

26 Közös sajátosságuk, hogy formailag több hasonlóságot mutatnak a fentebb bemutatott világos színű zöld-sárga díszítésű ugyancsak úrasztali borosedényként használt két kannával. A kannák jelentőségét növeli, hogy több mint száz évet ölel fel készítésük időszaka a XVIII. század első negyedétől a XIX. század harmadik harmadáig. Az edények csaknem gömb testüek, legöblösebb részük az edénytest közepére esik. Fülük a nyak közepéről indul, enyhén felívelő. Sajátosságnak tűnik az, hogy a szájukat a perem alatt gyűrű fogja körül. Ugyancsak találunk díszítést a nyak alsó részén is, amelyet minden esetben domborműves szalag övez. A legkorábbi évszámos darab a XVIII. század elejéről származik, 1728-as évszámmal ellátott, a szentjánosi gyülekezet edénye.

27 A zöldmázú edény díszítése domborműves, egyszerű ujjbenyomásos csíkok alkotják, amelyek vízszintesen tagolják az edénytestet három sávra, bennük külön-külön jelenik meg a díszítés. A felső és alsó mezőben függőlegesen futnak a domborműves csíkok, míg a középsőben találjuk az évszámot. A felívelő fülön domború fonott dísz jelenik meg. Felirata szerint a szentjánosi gyülekezet számára készült.

28 Bár készítési helyére vonatkozóan semmilyen adatunk nincs, Szentjános (Síntion, Biharszentjános) maga Nagyvárad közelében fekszik. Pillanatnyilag a forma alapján véljük az előbbiekkel rokoníthatónak a biharugrai gyülekezet edényét. A gömb alakú test mellett a nyak formai megoldásai is hasonlóságot mutatnak, alul ki23 Déri Múzeum leltári szám: III. 56. 32. 1. A készítési hely meghatározásának nehézséget mutatja, hogy ugyanazt a bokályt DOMANOVSZKY György székelyudvarhelyiként közli 1981. 130. míg KRESZ Mária nyugat-erdélyiként. Nagyvárad, Kolozsvár vagy Torda meghatározással. 1991. 268. 24 Déri Múzeum V. 1905. 9. P. SZALAY Emőke 1994. 206-207. 4. kép 25 A habán jellegre KRESZ Mária közölte ún. vinci bokály, amely szerinte Alvincen készült. 1972. 5. kép. 26 Ezúton is köszönöm Cs. Szabó Istvánnak, hogy évtizedes kutatómunkájának adatait rendelkezésemre bocsátotta. 27 Debreceni Református Kollégium Egyházművészeti Múzeumában. 28 Közölte TAKÁCS Béla 1978. 322. Ő ismeretlen készítésűnek tartotta. Köszönetet mondok G. Szabó Botond gyüjteményigazgatónak, hogy lehetővé tette az edények tanulmányozását. 238