A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1999 (Debrecen, 2000)
Néprajz - P. Szalay Emőke: Egy alig ismert fazekasközpont – a váradi kerámia
hangsúlyozott peremmel látták el, a szájat ugyancsak gyűrű fogja körül. Ugyanakkor a díszítés már eltérő, a nyak alatt lévő domborműves sodrott kötelet mintázó csíkon szőlőfürt és egy négyszögletű díszítmény függ, az öbölrészen elől szív alakú keretben felirat domborműves betűkkel. (12. kép) 29 Három edényt sorolunk jelenleg az utolsó csoportba. Mindhárom magas mesterségbeli tudást tükröző darab. A gömbös testű edények zöldmázasok, domborműves díszítéssel, szájuk domború peremmel ellátott, kiöntő csőrük erőteljes, egyenes oldalú, a nyakon végighúzódik. Már bizonyos formai változás figyelhető meg rajtuk. Egyrészt a szájperem eltűnik és erőteljes kiöntőrész jelenik meg rajta. 1835-ben készült a berettyóújfalui egyház boroskannája. A halványzöld mázas gömbös testű edény kétfülű kanna. Jellegzetessége, hogy a szája mindkét oldalán külön beállított kiöntőrész található. Igényes, szabályos betűkből álló domborműves felirata a vállon helyezkedik el. További díszítménye a felirat alatt két oldalt egy-egy kétfejű sasos címer. (13. kép) 30 A következő évtizedben, 1842-ben készült a zsadányi egyház edénye. A formailag hasonló gömbös testű ragyogó zöldmázú edény domború díszítményét igényes levélkoszorúba elhelyezett felirat alkotja. Jellegzetességnek tűnik, hogy erőteljes kiöntőcsőre az edény vállrészéből indul. (14. kép/ 1 Vizsgálatunk szempontjából a következő edény kiemelt jelentőségű. Ugyanis az 1857-ben készített nagykereki úrasztali kanna készítési helyét ismerjük. Tulajdonképpen ez az edény alapozza meg feltételezésünket, hogy e csoport nagyváradi készítésű. A gömbös testű edény két füle rövid, a nyak közepéről indul és a test felső részéhez kapcsolódik, hasonlóan az 1835-ös berettyóújfalui kannához. Domború felirata hasonlóan a vállon elhelyezett. (15. kép) 32 Az utolsó idesorolható edény a berettyóújfalui gyülekezetből került be a múzeumba. Formailag megegyezik a berettyóújfalui boroskannával, ami azt mutatja, hogy számolhatunk a XIX. század második felében kialakult végleges formával, amely különbözik a környező jelentős fazekas központok hasonló edényeitől. A kor gazdagodó díszítményének megfelelően a felirat mellett újabb domborműves sávval bővült, amely virágokból és levelekből áll. (16. kép) 33 Ezen edények esetében azért hangsúlyozzuk a szabályos betűkből alkotott feliratokat, mivel pl. a hasonló korú debreceni edényekre ez általában nem jellemző. Ugyanezt mondhatjuk a kiöntőcsőr kialakítására is, a debrecenieknél kevésbé kidolgozott ez a részlet. Az előbb ismertetett zöldmázas edények formailag és díszítésükben egyaránt olyan jellegzetességeket mutatnak, amely alapján összekapcsolhatjuk őket, és így együttesen nagyváradi készítményként fogadhatjuk el valamennyit. Miután évszámuk a legkorábbi 1727-es edényen kívül a XIX. század első harmadáról az utolsóig terjed, úgy véljük, hogy feltehetően a református gyülekezetek megrendelései alakították ki 29 Debreceni Kollégium Egyházművészeti Múzeuma leltári szám: G. 1968. 4. Közölte Takács Béla 1978. 312. 30 Leltári szám. G. 1984. 1. Felirata: A B. UJ. FALUSI SZENT EKLÉZSIA SZÁMÁRA KÉSZITETET TSÖREG ANDRÁS KURÁTOR ÚR ANNO 1835.. Alján karcolt felirat: N. I. Bártvai János Tsinálta 30.dik Julius, 31 Leltári szám: G 1968. 3. Felirata: A ZSADÁNYI SZÉT EKLÉZSIJA SZÁMÁRA KÉSZÜLT 1842. Ezt az edényt Takács Béla még valószínűleg debreceni készítményként határozta meg. 32 Jelenleg is a nagykereki gyülekezet tulajdona. Felirata: A N. Kereki Reformata Sz. Eklésia részére készíttette Nagy Sándor uram kurátorsága alat Készült Nagyváradon Koszorós János műhelyében Ano 1857. Az edény alján karcolva: 1857 mályus 17én. 33 RKEM leltári szám: G. 1984. 2. Felirata: EMLÉKÜL AJÁNLOTA AZ ANYAZSENTEGY HÁZ RÉSÉZÉRE BALOG JÓZSEF ÉS NŐJE DANKÓ MATJLD KÉSZJTETE FEKETE SÁNDOR B SZ M 1889. 239