A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1999 (Debrecen, 2000)
Történelem - Bényei Miklós: A debreceni Kossuth-kultusz kezdetei 1849–1861
követhették. A debreceni tanácshoz gyakran érkeztek a tiltó listák. 1852. június 7-én például a kerületi főispán aznapi átiratát olvasták fel. Ebben két fontosnak tartott dologról értesítette a város vezetőit: a belügyminiszter „veszélyes irányú tartalma miatt" betiltotta Sigmund Kolisch (1816-1886) baloldali osztrák író Ludwig Kossuth und Clemens Metternich c. háromkötetes, 1850-ben Lipcsében kiadott regényét; a helytartóság felszólította a polgármestert a sajtóművek megjelenése és terjesztése körüli szigorú ellenőrzésre, a tiltott példányok elkobzására. 61 A későbbi, 1852 második felében és 1853-ban küldött jegyzékeken, illetve az egyenkénti tiltásokat közlő leiratokban Kossuth neve már nem szerepelt. A legfelsőbb rendőri hatóság a kerületi helytartósági osztályok és a megyei, városi hivatalok közreműködésével 1853-ban - tehát három év elteltével - újabb akciót indított az 1848-49-ben megjelent és az akkori politikai mozgalmakra vonatkozó nyomtatványok (sőt a kéziratos színművek) felkutatására és begyűjtésére. A debreceni tanács 1853. június 7-én egyik tagját, Szöllösy Jánost (1801-1870) kérte fel - „ha lehetséges leend" - a szóban forgó sajtótermékek összeszedésére. A tanácsnok egy hét elteltével, június 14-én már be is terjesztette jelentését. Sem a város nyomdájában, sem a Werfer-féle litográfiái üzemben 62 , sem a két könyvkereskedőnél nem talált „oly példányokra, mik a forradalmat tartalmaznák, vagy a' Históriára nyomatékos adattal bírnának." Hasonló eredménnyel zárult a színésztársaság könyvtárának átvizsgálása. Voltaképpen hírlapi számok sem maradtak már, csupán a korábban Uray Bálint által összeszedetett kötegek kerültek elő a városi levéltárból, ahová a debreceni főispáni hivatal megszüntetésekor vitték át azokat: „Közlöny nagy mennyiségben, Kossuth hírlap két csomó, Alföldi hírlap egy csomó, Esti Hírlap egy csomó, Népbarát egy csomó - 's a' nemzeti political hírlapból egy néhány ív..." 63 Ezután hosszú-hosszú évek teltek el és Kossuth Lajos nevét a debreceniek sem a helybeli hirdetési lapban nem olvashatták, sem más nyilvános fórumokon nem hallhatták. Az egykori kormányzó, a cívisváros polgárainak túlnyomó többsége által mélyen tisztelt államférfi és többször megcsodált ragyogó szónok emléke a családi és baráti összejövetelekre szorult vissza. Bár ezeken is óvatosan emlegethették, mert tartani kellett a titkosrendőrség csaknem mindenütt jelenlévő besúgóitól. Miután a hatalom a magánleveleket is ellenőriztette, a kései kutató talán csak abban bízhat, hogy egy-két lappangó napló szolgáltathat adatokat a rejtett Kossuth-kultusz jeleiről. Egyelőre azonban ilyen forrást nem ismerünk... „.. .ébren legyetek..." Miután az önkényuralom szorítása valamelyest lazult, elemi erővel tört felszínre az egyszer már megízlelt politikai önrendelkezés igénye, mintegy tíz esztendő múltán ismét fel-felbukkantak a Kossuth Lajost és tábornokait, politikus társait visszaváró megnyilatkozások. Erősítették ezt a hitet az olasz-osztrák háborúról, továbbá a franciáknak az olaszok számára nyújtott katonai segítségről és a magyar sereg szerveződéséről érkező hírek. 61 HBML IV.B. 1109/a. 1 l.k. 1852. június 7. 1803. pont 62 Werfer József litográfus a Helytartótanács engedélyével 1845-ben nyitott „kőmetsző intézet"-et Debrecenben. Vö. BENDA-IRINY1 1961,131-132. 63 HBML IV.B. 1109/f. Jelentések 1853. 480. sz. - A felsorolt újságok pontos címe: Kossuth Hírlapja (Pest, 1848. júl. l.-dec.31.), Alföldi Hírlap (Debrecen, 1848. júl. 2.-1849. aug. 2.), Esti Lapok (Debrecen, 1849. febr. 22.-JÚ1.7., jún. 4-től Pesten), Nép Barátja (Pest, 1848. jún. 4.-1849. jún. 30., 1849. jan. 16-ápr. 29 között Debrecenben adták ki), Nemzeti. Politikai hírlap (e címen: Pest, 1848. máj. 2.-dec. 31.). A Közlönyről lásd: 9. sz. j. 159
