A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1999 (Debrecen, 2000)

Történelem - Bényei Miklós: A debreceni Kossuth-kultusz kezdetei 1849–1861

Debrecenben 1859. május l-jén reggel a városháza falán egy vakmerő császárellenes plakátra bukkantak, másnap hajnalban pedig a csendőr-járőr a kistemplom oldalán „Magyarok" címmel egy verses röplapot fedezett fel. Az utóbbi voltaképpen Sárosi Gyula (1816-1861) még 1850-ben keletkezett szatirikus Farsangi dal-énak egy folklorizálódott, kibővített változata. Az ébredő reményt ily módon a nyilvánosság elé táró népies rigmus betűhív szövege a következő: „ Tánczoljatok leánykák, tánczoljatok / Hisz már úgy is rég nem tánczoltatok / Magyarország vigalom színhelye /Éljen most lesz a Magyar táncznak ideje // Tekintsetek Arad és Pest felé / Ott is járják szinte fúlnak belé /Járjuk a Német kötél tánczot / Csörgetik a szabadság rabláncot. // Majd meg segét minket az ég, / Kossuth Lajos viszajön még / Visza hozza a koronát / Mácsás király igasságát. // Angol, Orosz, és Franczia / Lett a Magyar jó barátja /A németnek meg van irva / Mindnyájoknak akasztófa. // Kossut Lajos, Kossut Lajos / Az ország mostan bajos / De csak addig lesz a bajos / Míg visza jő Kosuth Lajos. " Az aláírás pedig: „Kiadta a Debreczenyi Tanuló Társaság. Éljen a Magyar." (KOLTAYKASTNER 1949, 233-234; ennek nyomán ORTUTAY 1952, 290-291, 265, 274)

64 A helyi katonai állomásparancsnokság illetékes tisztje, Fetkovits őrnagy úgy vélte, a két falragasz ugyanazon kéz műve, a „Huncut a császár. Hirdetés" c. plakát gyatra helyesírásából pedig arra következtetett, hogy szerzőjük a kevésbé iskolázott néprétegekhez tartozik. Szerinte a vers alatt olvasható megnevezés félrevezető, az igazi tettesről (vagy tettesekről) akarja elterelni a hatóságok figyelmét.

65 Természetesen elképzelhető a fordítottja is: valóban a református kollégium főiskolás diákjainak illegális csoportja szerkesztette mindkét irományt és a „hirdetés" mondatait célzatosan torzították el. A ma még rejtőző források - ha egyáltalán vannak ilyenek - feltárása, elemzése segíthetné e kérdés tisztázását. Egy évvel később, az olasz szabadságküzdelem sikerei és a magyarok ottani hősies helytállása nyomán még nagyobb méreteket öltött a nemzeti mozgalom. 1860. augusztus 23-án virradatkor Debrecenben is találtak négy kézzel írt plakátot, az alábbi sorokkal: „Magyarok! Klapka Moldvában, azt nagyon jól tudjátok, Kossuth más szenvedő hazánkfiaival más részeken lesik a szerencsés pillanatot, mely a szabadságért hősiesen harczoló Garibaldi Jósefet Nápolyba vezetvén onnan Velencének vehesse útját, ezért ébren legyetek, legyen egyetértés jelszavatok, mert hidjétek hogy csak így vethetünk véget a Zsarnok trónbitorló uralkodásnak. - Klapka itt volt, de elmenvén, nekünk csak szellemét hagyta." (Közölte CSOHÁNY 2000, 46-47)

66 A magyarokat illetően agitatív álhíreket tartalmazó kiáltványokat már reggelre letépték a rendőrök, az észak-bihari megyefőnök még aznap továbbította azokat Budára, ahonnan Bécsbe kerültek. Azonnal megkezdték a nyomozást is, de a proklamáció szerzőjét és kifüggesztőjét nem tudták elfogni. (CSOHÁNY 2000, 45-46)

67 Bő három hónap múltán már az utcán is éltették Garibaldit és Kossuthot, akiknek neve ekkor fonódott egybe a magyar köztudatban. A kockázat még ekkor is nagy volt; világosan mutatja ezt a közelebbről nem ismert Tóth E. tudósítása a Debreczeni Közlöny-ben. December elsején a Bika 64 Mácsás = Mátyás király. 65 Az 1859. május 2-án kelt német nyelvű jelentés szövegét közli KOLTAY-KASTNER 1949, 232-233. 66 Klapka György (1820-1892) honvédtábornok, a magyar emigráció egyik vezetője. Giuseppe Garibaldi (1807-1882) olasz szabadságharcos, az Olaszország egységéért folytatott küzdelem legendás politikai és katonai vezetője; a plakát arra a diadalmas hadjáratára utal, amelyre 1860. május 11-én indult el Massalából és Nápolyba szeptember 7-én érkezett csapataival; Velence felé már nem vonult, az csak 1866-ban lett Olaszország része. 67 Hasonló röplapok társaságában már korábban említette SZABAD 1967,45, 51. 160