A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1999 (Debrecen, 2000)
Régészet, ókortudomány - Szabó Ádám: Megjegyzések a daciai tarománygyűlés történetéhez
feljebb látott keltezési időintervallumai lehetővé teszik annak elfogadását - a főpapi címek nyomán - hogy a tartományi császárkultusz élt már a II. század folyamán, élén a sacerdos provinciae-vel, de azon időponttól kezdve, amelytől létezett az Ara Augusti-nak nevezett építmény 136 , címezték a főpapot sacerdos Arae Augusti-nak. Az Ara megépülte előtt indokolatlan lett volna így titulálni a főpapot, ezért provincia főpap - sacerdos provinciáé - a hivatalos címe. Ettől függetlenül a császárkultusz főpapja a tartomány áldozatát a császár üdvéért - pro salute - oltárnál mutatta be, de ezt az oltárt nem nevezték tulajdonnévvel Ara Augusti-nak. 137 Miután a sacerdotes provinciáé feliratai a II. század második felétől egészen a III. század elejéig keltezhetőek, majd több sacerdos Arae Augusti-val találkozunk (a feliratok keltezési időhatárai lehetővé teszik, hogy ezeket leírjam, az esetleges időbeli átfedése a kétféle főpapi titulusnak, csak a szélesebb keltezési időhatárok miatt merülhet fel), így a III. század elején kellett lennie egy időpontnak, mikor megépült az Ara Augusti, amely felavatásától kezdve a tartomány főpapját, az oltár a tartományi császárkultusz főoltára, a 'császár (Fennség) oltára' - papjának nevezték 138 , és ennél az új Ara Augusti-nál áldozott a császár istenségének (numen Augusti) 139 . A Septimius Severus és Caracalla kori három Galliával kapcsolatban írta D. Fishwick: „We find the genitive used in this way when the cult ad aram was extended to include the divi (C. 1718: ad aram Romae et Augustor.) and the genitive is used likewise of the cult at the temple (C. 1706: ad templum Romae et Augustorum;...) earlier the altar is usually qualified by a topographical phrase such as quae est ad confluentem...and it is the priest who is described as sacerdos Romae et Augusti. Now, howewer, the altar is associated exclusively with the living emperor(s) by the genitive of possession. The Caesar/Caesares possess an altar in exactly the same way as a god, the genitive expressing the fact that a temple, shrine, altar or grove belongs to the deity as a result of dedication;" 140 Az ideológiai háttérrel is rendelkező főpapi címváltás, az oltárfelavatást követően Septimius Severus és/vagy Caracalla uralkodása alatt történhetett 141 . Ennek alapján a csak 136 Amelyet nagy vonalakban pl. az Ara Pacis Augustae mintájára képzelhetünk el. A lugdunumi oltárépítmény érmek hátlapján is megjelent, ld. U. SÜSSENBACH 1989, 77, 80, 81, 83, 89. A három Galliában D. FISHWICK szerint, Septimius Severus és Caracalla korában kap hangsúlyt a császárkultuszban bekövetkező ideológiai módosulást követően a főpapok címében is az ad aram kifejezés - 1987, 326-335. 137 Csak a Severus kortól igényeltek élő istennek kijáró tiszteletet a császárok és ennek megfelelően oltárt. Korábban a consecrált császárok lettek divus-ok, vagyis isteniek és így kaptak papi testületet és templomot. 138 E. KORNEMANN 1901, 115, 130, Caracalla korára keltezte a CIL, III, 1513 - IDR, III, 108 (ld. Függelék 4) alapján a sacerdos Arae Augusti cím megjelentét. D. FISHWICK a főpapi címben ezt követően előforduló noster kifejezésről írta (E. KORNEMANN 1901, 130 és J. DEININGER 1965, 117, 8 j. hivatkozva- itt is idézett helyek), hogy a Severus kortól jött szokásba, ld. D. FISHWICK 1978, 1245. Ld. még D. FISHWICK 1987, 346. Dacia vonatkozásában úgy látszik a késő Severus kortól számolhatunk a kifejezés megjelentével a coronatus címmel együtt, ld. Függelék 7, 8. 139 Ld. W. PÖTSCHER 1978. 140 D. FISHWICK 1987, 335. Az egyes tartományok császárkultuszának különbségeit -, amelyekre már többen rámutattak - leszámítva, az idézett jelenség a dáciai főpapi tisztség átalakulásának megértéséhez is alapvető lehet. Az Ara Augusti megjelentének a főpapi címben ideológiai háttere is volt, nemcsak az oltár megépülte, "..this new concept of the position of the emperor is further heightened by the fact that the Severi are paid cult at the altar as Caes. n. / Caess. nn., a terminology that even more suggest the relationship of master to slave." Láttuk, hogy a noster kifejezés a III. század második évtizedében Daciában is megjelent az Ara Augusti nevében és a főpapi címben - vö. Függelék 7, 8. 141 Vö. pl. E. KORNEMANN 1901, 115, 130. Egy különleges sarmizegetusai leletet is összefüggésbe hoztak már Caracalla dáciai látogatásával és állíttatóként a sarmizegetusai duumvireken kívül a tartománygyülés is szóbakerült, kevés és nem meggyőző érveléssel ld. L. MÄRGHITAN-C C. PETOLESCU 1976, 86. Az 133
