A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1999 (Debrecen, 2000)
Régészet, ókortudomány - Szabó Ádám: Megjegyzések a daciai tarománygyűlés történetéhez
Daciae tisztség ugyanaz, mint a sacerdos provinciáé 133 és jelenlegi tudásunk szerint a császárkultusz és tartománygyűlés viszonylatában egyenértékű a sacerdos Arae Augusti címmel jelzett papi méltósággal is. A sacerdos (Arae Augusti nostri, coronatus Daciarum III?) cím Severus Alexander uralkodásának kezdetétől fogva (Kr.u. 222) egyszer fordul elő (T. Cl. Augustianus felirata), - ami lévén, hogy általános értelemben használja a pap kifejezést - a keltezést illetően ('sacerdot(io) papsága alatt') nem befolyásolja a sorrendet. E pontnál egy eddig nem tárgyalt jelenségről kell szólnunk. Jóllehet, a sacerdos provinciáé és a sacerdos Arae Augusti címek ugyanazt a tisztséget fedik, ami a tudományos közgondolkodásban általánosan elfogadott módon meggyökeresedett 134 , valamelyes különbség a kettő között nézetünk szerint mégis van. A főpapi címzések szóhasználatuk folytán, amelyek hivatalos jellegüknél fogva egy adott korszakon belül rendszerint állandóak, több információt hordoznak. A sacerdos provinciáé címet viselő főpap léte egyértelműen utal a tartományi császárkultusz mellett a tartománygyűlés létére is, amely a tartomány képviseletében rótta le évenkénti hódolatát az isteni császár előtt, az uralkodó üdvéért is áldozva. A tartományi főpap sacerdos Arae Augusti hivatalos címe pedig az Ara Augusti-ra utal, amelynél a császárkultusz szertartásai zajlottak. Mindkét főpapi cím ugyanazt a tisztséget fedi, vagyis a tartomány császárkultuszának főpapját és a tartománygyűlés vezetőjét. Miért változó akkor a hivatali titulus? A kérdés válaszaként, a hivatali cím váltása okának feltételezhető egy, az addigitól különböző új nevű és jellegű áldozatbemutatási fórum, az Ara Augusti létrejötte, éppen az élő császárok isteni valójának a valóságos istenek világa felé való hangsúlyeltolódásával megegyező időben 135 , amely kiváltotta a főpapi cím újrafogalmazását. Daciában a főpapok feliratainak és hivatali idejüknek '" J. DEININGER 1965, 118, 6 jegyzetben így feltüntetve. lM J. DEININGER 1965, 118, 6 jegyzetben az immár tárgytalan de azért példaértékű IDR, I1I/5, 447 Marcus Ulpius Bonus feliratával kapcsolatban a s(acerdos) pr(ovinciae) kifejezést s(acerdotalis) pr(ovinciae)-ra javította annak érdekében, hogy a felirat szövege megfeleljen az uo. pár sorral lejjebb írtaknak, vagyis, hogy "Die amtierenden Oberpriester tragen demnach in der Regel den Titel sacerdos Arae Aug., während sie nach ihrem Ausscheiden aus dem Amt als sacerdotales provinciáé bezeichnet werden." Nem bizonyítható ennek a felvetése. Annyit azonban elárul, hogy J. DEININGER is magyarázatot keresett a különböző főpapi tisztségcím használatra. A megoldás egy pár africai felirattal szemléltethető. Ott a hivatalban levő főpapot sacerdos provinciae-nak címezték - ld. pl. AÉ, 1929: 3; AÉ, 1955: 50 stb. - és a kiszolgált főpapot tényleg sacerdotalis provinciae-nak titulálták - ld. pl. AÉ, 1914, 41; AÉ, 1972: 689 stb. Nem indokolt a feltételezés, hogy egy volt sacerdos Arae Augusti-t sacerdotalis provinciae-nek címeztek utóbb, főleg mikor sacerdotalis Arae Augusti-val is találkozunk éppen a Duna vidéken, pl. a Pannónia Superior-i L. Claudius Moderatus-szal egy VaraSdinske Toplice-i (Aquae lasae) feliraton - AÉ, 1979: 468 = AÉ, 1983: 774. Ezek az adatok is arra utalnak, hogy a szabályszerűen hivatalban levő dáciai főpap címe egy ideig sacerdos provinciae/Daciae volt. 135 Míg korábban pl. Domitianus vindikálta magának a Dominus címet - ld. pl. M. BÖS 1958, 29-35 - csak Septimius Severustól vált a Dominus Noster kifejezés a császári titulatúra állandó elemévé, Id. D. FISHWICK 1987, 334, a császár pedig Dominus et Deus lett fokozatosan, ld. R. TURCAN 1978, 1081. Mutatja még ezt a feliratokon állandóvá váló dativusban felirt császárnevek, a császár numenjének szentelt oltárok - numenje csak az isteneknek volt, stb. Ld. pl. J. DEININGER 1966, 138-142; W. PÖTSCHER 1978, 355-392 a témáról részletesebben. A kérdés jóval bővebb kifejtést igényelne, de itt nem részletezhetem - ld. még D. FISHWICK 1978, 1251. A császártisztelet II. század végi ideológiai fejlődése következtében a császár fokozottabb tiszteletben részesült mint isten, "...les formes premieres de la devotion aux empereurs coexistent avec les formes nouvelles on d'apparence nouvelle." - R. TURCAN 1978, 1000, esetenként szinkretisztikus egységben valamely egyéb istenséggel. Részletesebben ld. pl. R. TURCAN 1978 im.; W. PÖTSCHER 1978, 355-392; U. M. LIERTZ 1998, 13; A témához ld. még H. G. GUNDEL 1953, 129-150. 132
