A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1999 (Debrecen, 2000)
Régészet, ókortudomány - Szabó Ádám: Megjegyzések a daciai tarománygyűlés történetéhez
volt 126 már a korai időkben is csak ez nem kapott hangsúlyt, amit a három tartomány egymáshoz való viszonya indokolhat, az alacsonyabb rangú tartományok városiasodásának mértéke, és az első colonia (a későbbi 'anyaváros') vitathatatlan primátusa a tartománybéli városok között. IV. A provincia és császárkultusz főpapok felirataiból következően, a császártisztelet már a második század második felétől nyomon követhető. A feliratok lelőhelye általában Sarmizegetusa és Apulum, tehát Dacia Superior később Dacia Apulensis két legfontosabb városa 127 . A potaissai feliraton egy volt főpap szerepel, a napocai feliratot pedig szülővárosában állíttatta magánvallásossága keretén belül az aktív főpap. Ezért nem az előbb említett két város valamelyikében kerültek elő, ugyanakkor közvetve mindkét felirat a tartománygyűlés több tartományra terjedő jellegét mutatja, főleg a biztosan nem Dacia Apulensis-i P. Aelius Maximus által. A feliratokból megállapítható, hogy Severus Alexander koráig a provincia és császárkultusz főpap címe - kronológiai sorrendben, sacerdos provinciáé; sacerdos Daciae; sacerdos Arae Augusti (vagyis Severus Alexander előtt sacerdos Arae Augusti nostri sincsen, ahogy ezelőtt többen írták - legalábbis feliraton nem szerepel a főpapi cím ebben a formában 128 ); Kr.u. 222-t követően bővült a főpapi titulatúra sacerdos Arae Augusti nostri, coronatus Daciarum trium formára. A coronatus Daciarum III mellett kiemelendő a n(oster) kifejezés megjelente a titulatúrában, amely a severus-korra jellemző 129 . Daciában láthatjuk, hogy a késő severus korban és azt követően jelentkezik (ld. Függelék 7-8) és korábban nem is figyelhető meg (ld. Függelék 4-6). Azon feliratok esetében, melyeken keltezésük szerint viszonylag késői időpontban jelentkezik a sacerdos provinciáé cím sacerdotalis provinciae/Daciae formában (ld. Függelék 1-2), ott mindig egy korábbi időre visszautaló jelenségről van szó, mivel a már kiszolgált főpapokat illették a sacerdotalis címmel 130 . A főpapi feliratok kronológiai alapon való csoportosítását e tény figyelmen kívül hagyása, valamint P. Aelius Maximus (ld. Függelék 7) feliratának alákeltezése és a P. Aelius Antipater főpapi címébe indokolatlanul odaillesztett n(ostri) szócska 131 miatt nem tartotta lehetőnek R. Ardevan 132 . A sacerdos 126 Analógia vagy helyi bizonyíték előkerültéig csak feltételezés lehet a különálló tartománygyülések és főpapok léte. A tény, hogy Dacia Superiorból ismerjük a tartománygyűlést. J. DEININGER 1965, 118-119, mindhárom provincia gyűlésének tekinti a Kr.u. 161-162-ben állított feliraton szereplő provincia intézményt. Ez csak úgy képzelhető el, ha a Dacia Superior-i központ a másik két tartomány tartománygyűlési székhelye is volt. Ez pedig szükségtelenné teszi, hogy a másik két tartományban is főpapokat keressünk külön tartománygyűléssel. 127 Vö. pl. I. PISO 1995, 155 és tovább. 128 C. DAICOVICIU zárójelbe téve a nostri szót odateszi a főpapi cím végére, pl. C. DAICOVIC1U, 1966a, 14. R. ARDEVAN helyesen a feliratokon szereplő formáját használja a főpapi címnek, pl. 1998, 331. Tekintettel arra, hogy minden esetben nostri nélkül szerepel Daciában a főpapi cím, az illető korszakban ezt kell a dáciai hivatalos formájának tekintenünk. A noster kifejezés használatba kerültének megvolt a történeti feltétele és jelentősége, ld. lejjebb. 129 E. KORNEMANN 1901, 130. Rá hivatkozva elfogadja J. DEININGER 1965, 117, 8 jegyzet a CIL, III, 10496 kapcsán. Ugyancsak E. KORNEMANNra hivatkozva D. FISHWICK is elfogadja a noster kifejezés severus korra való keltezését. Ld. D. FISHWICK, 1978,1245. 130 E. KORNEMANN, RE IV, 814, más provinciákban ahol fiamennek címezték a főpapot, ott flaminalisnak titulálták a kiszolgált főpapokat. Vö. pl. CIL, II, 4248; CIL, VIII, 7014; CIL, VIII, 8348; CIL, X, 7518 etc. 131 SZABÓ Á. 1999,167-172. 132 Az általunk felállított sorrend az itt is említett három eset kivételével (Függelék 1-2, 7), melyek közül az előbbi kettő nem magát a feliratkeltezést illeti hanem a rajta olvasható főpapi címet, időben megfelel az ő keltezéseinek is. A Függelék 7 felirat legújabb keltező értékű kiegészítését - ld. SZABÓ Á. 1998 - R. ARDEVAN művének nyomdába kerültekor még nem ismerhette. 131
