A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1999 (Debrecen, 2000)

Természettudomány - Juhász Lajos: A debreceni Köztemető természeti értékei

tekinthető az azóta eltel évtizedek változásainak összehasonlítására. ENDES (1976) a Nagyerdő szélén a sarlósfecske debreceni megtelepedését közli. FINTHA (1975, 1976) a Nagyerdőben megfigyelt érdekesebb madárfajokkal kapcsolatos megfigyeléseit összegzi, így először írja le a fekete harkály nagyerdei fészkelését. BOZSKO és PAPP (1980) egy madártani megfigyelési program eredményeit közli a KLTE Botanikus Kert területéről. Az urbán madárvilág vizsgálata során a Köztemetőből is közöl adatokat BOZSKO, JUHÁSZ (1982, 1984). Madártani összehasonlító vizsgálatokat, már közvetlenül a Köztemetőre is kiterjedve folytatott JUHÁSZ (1983, 1985). A Köztemető madárvilágáról elsőként közöl részletes, több éves adatok alapján madárfaj listát, ami nagyban hasonlít a Nagyerdőben megfigyelhető fajösszetételre. A Nagyerdő védetté nyilvánításának 50. évfordulójára szerkesztett tanulmánykötetben madártani összegzést közöl ARADI és DUDÁS (1989) valamint ENDES (1989). A Nagyerdőben folytatott erdőgazdálkodást PATAKI (1989) elemzi, kiemelve a Köztemetőt, mint olyan intézményt, amely csökkentette a Nagyerdő tényleges területét. A Nagyerdő denevérfaunáját kutatva a Köztemető területét mint denevér élőhelyet (táplálkozó és ivóhelyet) is írja le tanulmányában BIHARI (1993). A Nagyerdőben, így a Köztemetőben is megfigyelt madarakról JUHÁSZ (1998) szerkesztésében megjelenő munka tekinthető a legújabbnak, ami a Köztemető madártani értékeit is érinti. GÖMÖRI diákköri munka keretén belül főképpen a kétéltűek állományváltozását vizsgálta (1998) a területen. Juhász (1998) kutatási programja a Köztemető békafajait is összegezte. A Köztemető, mint városi területen lévő, de a növényzetének összetétele és helyzete miatt szuburbán környezetnek számító terület lényeges egyes madárfajok megjelenésében és ezek városi populációinak pótlásában. E mellett jó néhány faj debreceni megjelenésének határát is jelenti jelen tanulmányunk területe, a Köztemető. ANYAG ÉS MÓDSZER Tanulmányunk ismeretanyagának gyűjtését csaknem két évtizede kezdtük. A Köztemetőben 1980 óta folytatunk rendszeres gerinces zoológiai megfigyeléseket. E mellett éveken keresztül a temető fás növényzetének a felmérését is elvégeztük. 1995-től kezdve rendszeresen figyelemmel kísérjük a Köztemetőben kialakított dísztó és környezetének kétéltű állományát, ezek szaporodásának sajátosságait. E programba kapcsolódott be Gömöri Judit egyetemi hallgató a növényzet valamint a kétéltű állomány folyamatos vizsgálatával 1997-1998-ban. (Munkájáért ezúton mondunk köszönetet!) Programszerű kutatásaink során a Köztemetőben több, adott nagyságú mintaterületet alakítottunk ki, amelyeken azonos útvonalon rendszeres bejárásokat végeztünk havi gyakorisággal a nemzetközileg is elfogadott „line transect" módszer alkalmazásával. A madarak fészkelési időszakában territórium térképezést is végeztünk. Vizuális felvételezéseinket 7x50-es kézi távcső segítette, valamint rendszeresen figyeltük a megjelenő fajokat a hangjuk alapján is. A rendszeres programszerű felmérések mellett további alkalomszerű megfigyeléseink is az adatbázisunkat gyarapították. A Debrecenben és a Nagyerdőben megjelenő madárfajokkal kapcsolatos tapasztalatainkról több közleményt is ismertettünk (JUHÁSZ, 1983, 1985, 1987, 1996, 1997; JUHÁSZBOZSKO, 1987), ezek részben érintik a Köztemető területét is. A Köztemető természeti értékei felmérésének teljes eredményét azonban csak jelen közleményben ismertetjük. Eddigi adataink és folyamatos megfigyeléseink alapján vállalkozunk arra, hogy a természeti értékek főbb csoportjának ismertetésével támasszuk alá a terület természetvédelmi fontosságát. 9