A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1997-1998 (Debrecen, 1999)

Régészet, Ókortudomány - Dani János: A korabronzkori Nyírség-kultúra települései Polgár határában

Annak ellenére, hogy a Bükk I. időszakban a homokdombokat is erdő borította, ha a dombról leirtották volna teljesen a növényzetet, mivel a felső vékony humuszréteg alatt homok volt, ezért az erózió és a szél azonnal mozgásba hozta volna a megkötetlen homokot. A rendkívül laza szerkezetű homokba gödörház építése vagy cölöpszerkezetű ház cölöplyukainak lemélyítése nagyon instabil építményeket eredményezett volna. A felszíni növényzet és a homoktalaj lehető legkisebb bolygatására valamiféle felszín fölé épített háztípus (talán talpasház?) jelenthetett megoldást, melyek részben vagy egészen fából épülhettek, ez a nyersanyag ugyanis bőven rendelkezésre állt a kora bronzkorban is. Egy ilyen háznak viszont nem marad régészetileg megfogható nyoma a pusztulás után (KALICZ 1967, 5; KALICZ 1968, 72; BÓNA 1993a, 77.) A telepekről - házak hiányában - csak a gödreiket ismerjük (KALICZ 1968, 7; KALICZ 1984, 110; BÓNA 1993a, 77.), melyek nyilván egy-egy ház környezetéhez tartozhattak: TiszaeszlárBashalom, Csengősparton feltárt gödrök legfeljebb néhány (kb. 6) házhoz köthetők /XI. térkép/ (KOVALOVSZKI 1980, 15-17; BÓNA 1993a, 77.). Hasonló a helyzet a Tiszapolgár-Basatanyán, rézkori temető feltárása során előkerült nyírségi gödrökkel is, melyek közül számos metszette a Tiszapolgár-kultúra sírjait /X. térkép/ (BOGNÁR-KUTZIÁN 1963, 108, 146, 149, 157, 205-206, 214, 516-519; Fig.51.,71,73.,79.,119; Suppl.2-összesítő térkép). A Király-érparton feltárt 4 nyírségi gödör közül a 3 sekély gödör (388-389, 297) elég közel helyezkedik el egymáshoz kisebb csoportot alkotva (a kettős gödörtől É-ra kb. 10 m-re van a 297es gödör), míg a mélyebb 514-es gödör ezektől jóval messzebb található /II. térkép/. A lelőhelyen semmilyen házstruktúrára utaló objektum (cölöplyuk, alapárok) ebből az időszakból nem került elő. A kengyel-közi településen /III. térkép/ előkerült objektumok közül néhány (512., 584.obj.) hasonló szerepet tölthetett be. A lelőhely adottságai részben hasonlóak a Nyírségben lévőkhöz; a talajadottság azonban tökéletesen eltér: itt ugyanis agyagos, sárga, öntéstalajon települtek meg, de ház nyomát itt sem sikerült megfigyelni. Talán a 86. obj. lehet egy cölöplyuk és a két hármas gyűrű tartozhatott esetleg valami cölöpszerkezetű épülethez (306.-307.-508.; 492.-493.-494. objektumok). A kora bronzkori telepesek, a település Ny-i, valószínűleg víz által határolt szélén ásták ivóvíznyerés céljából kútjaikat, melyek közül az 583., 599. objektumok csupán "egyszerű" kutak voltak; az 586. obj. agyagkitermelésre illetve agyag előkészítésre szolgálhatott, mélyebb kútszerű részéből nyerték a vizet az agyag megmunkálásához. A 685. objektumnak viszont minden valószínűség szerint valamiféle különleges, szakrális szerepe lehetett, a benne három rétegben elhelyezett edények alapján. Elsődleges funkciója talán ennek is kút lehetett, és csak később vált a település lakóinak áldozóhelyévé, tehát egy "áldozati kútról" vagy "áldozógödörről" beszélhetünk ebben az esetben /IX. térkép/. Eddig ehhez hasonló rendeltetésű objektum nem volt ismert a kultúra egyetlen lelőhelyén sem! A kútnak áldozóhelyként való használatára éppen erről a lelőhelyről is ismert egy példa: egy mély kútban (604.obj.-768.,823.,918.str.) szinte teljesen ép állapotban a Bodrogkeresztúr-kultúra edényei voltak elhelyezve (SZ. MÁTHÉ et al. 1997, 59-60). Igen gazdag leletanyagú áldozógödröt (272.obj.) Polgár-Csőszhalom-dűlő(6.1h.) késő neolitikus településének részeként is sikerült feltárni (RACZKY et al. 1997,39, 27-28.kép). A víz életet ad és védelmez: az embereknek és háziállataiknak jó minőségű, tiszta ivóvízre volt szükségük, nélkülözhetetlen a növénytermesztéshez, lehetőséget ad a halászatra, az ellenséges támadástól megvédi lakóit a vízzel övezett terület...; tehát a faluközösség léte függött a víztől. De a víz pusztulást is hozhat: áradások vagy éppen aszály, a fertőzött ivóvíz okozta pusztító járványok... Érthető tehát és ezek a példák is azt bizonyítják, hogy az őskori ember életében a víznek létfontosságú, központi szerep jutott. Ezért is használhatták a már használaton kívüli kutakat áldozóhelyként. 65