A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1997-1998 (Debrecen, 1999)
Régészet, Ókortudomány - Dani János: A korabronzkori Nyírség-kultúra települései Polgár határában
Az itt feltárt objektumok - és a király-érparti lelőhely gödrei is - a korábban már TiszaeszlárBashalom, Csengősparton és Polgár-Basatanyán is megfigyelt rendkívül szórványos, egymástól távol eső objektumokból álló településszerkezet képét mutatják. A hulladékgödrök, ill. kutak és a hármas tagolású struktúrák között lévő nagy területen helyezkedhettek el a házak, tehát leginkább egyfajta tanyaszerű struktúrára következtethetünk (BÓNA 1986, 26; BONA 1993a, 77; BÓNA 1993b, 13.). Ennek a tanyaszerű települési rendszernek a létét erősítik meg a kultúra eddig ismert temetkezései is. A Nyírség-kultúra urnás-hamvasztásos rítussal temetkező közösségei ugyanis 1-2 sírból álló "temetőkbe" (pl.: Tiszavasvári-Városföldje, Jegyző tag; Kántorjánosi, Kótaj, Szomotor/Somotor) temették halottaikat. Egy-egy tanya lakói temetkezhettek ezekbe a kis sírcsoportokba, tehát ez is egyértelműen a kiscsaládi struktúrára utal (DANI 1997a, 57). ÉLETMÓD A Nyírség-kultúra gazdálkodásáról nehéz objektív képet rajzolni, mivel rendkívül kevés információ áll rendelkezésünkre erre vonatkozóan. A kultúra népét nagyállattartó, pásztorkodó életmóddal jellemezték (KALICZ 1968, 106; KALICZ 1984, 118). Bár Bökönyi S. vizsgálta a tiszalúci telep állatcsontanyagát (BÖKÖNYI 1958), de sok információt nem ad a Nyírség-kultúra állattartására vonatkozóan, mert az állatcsontanyagot ömlesztve és nem szintenként, objektumonként elkülönítve vizsgálta; így nem ítélhető meg, hogy van-e különbség és ha van, milyen eltérés van a Nyírség- és Hatvan-kultúra állattartásában, vadászatában, húsfogyasztásában. Vörös Istvánnak köszönhetően rendelkezésünkre áll Polgár-Kengyel-köz és - Király-érpárt kora bronzkori objektumainak állatcsontanyag vizsgálata 29 . Ez alapján megállapíthatjuk, hogy a Nyírség-kultúra objektumaiban általában nagyon kevés állatcsont volt, úgy tűnik tehát, hogy elég hamar betöltődtek a gödrök, vagyis rövid ideig használták őket. A háziállatok között 75-80%-os szarvasmarha-dominancia figyelhető meg mindkét vizsgált lelőhelyen; második helyen a sertés áll, majd a juh következik igen kis mennyiségben. A kengyelközi településen kutya is élt, az 583. objektumból egy kutya hiányos váza került elő (egyébként ez a kút tartalmazta a legtöbb - 67 db - állatcsontot). Ló jelenlétére a 306. objektumból előkerült 2 db lócsont utal. A vadászatra utaló vadállatok csontjai sajnos igen gyéren voltak képviseltetve a településeken. Kengyel-közön összesen 4 db vadállatcsont került elő: 2 db gímszarvas, 1 db vaddisznó és (1 db vadmadár ?) 3<) csont; Király-érpárt gödreiből pedig egyáltalán nem kerültek elő vadászott állatok csontjai. Ez alapján a vadászatot jelentéktelennek tarthatjuk a települések ellátása szempontjából. Király-érparton a 388. gödörből halcsontok kerültek elő, ami egyértelműen a halászatra és a halfogyasztásra utal. Ez nem is meglepő, hiszen a település közvetlenül a vízparton létesült; a meglepő inkább az, hogy a szintén vízparton elhelyezkedő kengyel-közi lelőhelyről viszont nincs halászatra utaló nyom. A rendkívül szegényes állatcsontanyag által mutatott kép alapján arra következtethetünk, hogy a kengyel-közi és a király-érparti kora bronzkori település lakói az állattartást tekintve a szarvasmarha tartására alapozhatták megélhetésüket. Valószínűleg emellett a termékeny öntésta29 Lásd: „ A Nyírség-kultúra Polgár-Kengyel-közön (7.lh.) és -Király-érparton (1Ah.) feltárt objektumaiban talált állatcsontok meghatározása" c. appendixet. Vörös István szíves közreműködését ezúton is köszönöm. 30 Az 584.obj.-bol került elő, ami lehetséges, hogy a Bodrogkeresztúr-kultúra időszakára datálható! 66
