A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1997-1998 (Debrecen, 1999)

Művészettörténet, Iparművészet - P. Szalay Emőke: Historizmus az úrasztali boroskelyheken

Az ezüst poharaknál ismertetett rövid szárú, gyűrűs nóduszú, alul kidomborodó kuppájú formát követi három kehely (19. számú 1904, 20-21. számú évszám nélkül). A talp és a nódusz díszítettsége mellett a kuppa derekán is domború díszített sáv húzódik a következő négy kelyhen (22. számú 1904, 23. számú 1908, 24. számú 1908, 18. kép, 25. számú 1911). Csupán a talp és a szár díszített egy évszám nélküli poháron (26. számú). Két kisméretű pohár vésett díszítése figyelemreméltó, levél és virágminták, kartusban épületek rajzával (27-28. számú). Egy gótizáló kelyhet sorolhatunk fel, amely e stílus megnyilvánulásaként anyagunkban egyedülálló. Leegyszerűsített formáján a talp sematizált liliomos pártára emlékeztető domború díszítése emelhető ki (29. számú 19. kép). Az 1930-as években készültek a következő csoport edényei. Egyikük gyöngysordíszes talpú és szárú 1930-ból (30. számú), míg két egyforma domború hólyagos talpú, gerezdes nóduszú, hólyagos kuppakosarú, barokkos jegyeket idéz (31-32. számú 1938). Utolsóként soroljuk Kiss F. ötvöstanár 1939-ben készített igényes serlegét. A karcsú, jó arányú edény talpát és kuppáját domború szőlőindák díszítik, szárán nyújtott hólyagok (33. számú 1939., 20. kép).

3 Végigtekintve a kárpátaljai gyülekezetekben használt úrasztali poharakat, a formai összevetésből kitűnik, hogy az alapforma viszonylag változatlanul követi a jellegzetes, szinte a végsőkig leegyszerűsödött kehelyformát, amely a XVIII-XIX. század fordulóján alakult ki és a református gyülekezetek kedvelt, széles körben elterjedt edénye volt. Az egyszerű formához viszonylag egyszerű díszítés járul, aminek oka valószínűleg a református egyház puritánságában gyökerezik. Ez lehet a magyarázata annak, hogy a historizmus hatása éppen csak érinti a formáját. Egy-két esetben tűnnek fel a neorokokóra utaló jelek, a századforduló táján inkább a neoreneszánsz, a neoklasszicizmus-neocopf jegyeket láthatjuk. Figyelemre méltó, hogy neobarokkot alig fedezhettünk fel. Úgyszintén feltűnő, hogy a kelyhek között szecesszióra utalókat egyáltalán nem találtunk. Felmerülhet, hogy az általunk vizsgált terület az ország legkeletibb részeként, az elmaradott területek közé tartozott, ezt tekinthetjük egyik lehetséges magyarázatnak. Ellentmond viszont ennek az a tény, hogy Beregszászon is található több szép szecessziós épület - hogy csak az Aranypáva szállóra utaljak, másrészt éppen az egyházi edények sorában a boroskancsók között több igen szép szecessziósat is találtunk. Valószínűbb tehát, ha inkább abban véljük a szecesszió hiányát az úrasztali borospoharakon, hogy éppen ez az edény részesül kiemelkedő figyelemben, ezért itt ragaszkodnak leginkább a hagyományokhoz. 3 Kiss Ferenc művésztanárral a Magyar Iparművészet több alkalommal is foglalkozott. 1919-ben a Krónika fejezetben írják, hogy az ötvösművészet hosszú pangás után most kezdi jelét adni annak, hogy megindult újjáéledése. A karácsonyi kiállításon Kiss Ferenc tanár a tanítványaival együtt állított ki. Munkái komoly felkészültségre vallanak, különösen figyelemreméltónak tartja a fémlapokból domborított szabadon, finom érzéssel megmunkált reliefjeit. MAGYAR IPARMŰVÉSZET 1919., 36. Három táblán közlik több müvének fényképét. A 30. táblán négy domborított plakettet és két drágaköves melltüt, a 31. táblán négy plakettet és egy lámpát, míg a 32. táblán 3 dobozt és egy talpas tálat találunk. 1924-ben ugyancsak a Krónika fejezetben számolnak be a kiállításáról. Kiemelik, hogy „mintegy nyolc év óta állít ki az iparművészeti kiállításokon és évről évre gazdagabb és tökéletesebben megmunkált kollekciók kerülnek a közönség elé, mely azokat megkedvelte és szívesen vásárolja is. Az iparművészeti társulat mostani kiállításán bemutatott munkái, nevezetesen a versenydíjakul és ünnepi emléktárgyakul alkalmas művei a szigorúbb bírálat előtt is derekasan megállhatják helyüket s ezért méltán megérdemlik a sportköröknek jóakaró figyelmét." MAGYAR IPARMŰVÉSZET 1924., 95. 1930-as Magyar Iparművészet szintén közöl Kiss Ferenctől tárgyakat, amelyek között két talpas tál, három tál, fedeles serlegek, cukortartó szerepel, domborított díszítéssel., szecessziós és magyaros jelleggel. MAGYAR IPARMŰVÉSZET 1930., 24. tábla. Örvendetesnek tekinthetjük hogy az ismertetett kehely mellett Kárpátalján más alkotásait is sikerült fellelni, pl. a muzsaji gyülekezetben egy kannából és tálból álló keresztelő készletét. 496