A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1997-1998 (Debrecen, 1999)

Művészettörténet, Iparművészet - P. Szalay Emőke: Historizmus az úrasztali boroskelyheken

kuppájuk és gerezdes száruk a nódusszal készült ezüstből, talpuk feketére festett fa (41-42. számúak). Jelzésük PV, FA. Ennek a csoportnak egyik legdíszesebb darabja az AP mester által készített kehely. Az egész talpat, a nóduszt és a kuppát szinte teljesen beborító finom stilizált leveles, szalagos vésett díszítés az egyik legigényesebb munkává teszi ezt az 191 l-ben ajándékozott edényt (43. számú 14. kép). A vésett díszítés mellett domborműves díszítéssel is találkozunk ebben a csoportban. Ennek egyik példája egy 1890-es kehely, amelyen a kuppa alsó harmadát kosárként öleli körül a szőlőleveles, kacsos, fürtös és búzakalászos díszítés, amely egyértelműen utal használatára (44. számú 15. kép). Csupán formailag sorolható ide a beregszászi egyház 1896-os ajándékozású kelyhe, amely a legigényesebb munka az egész Egyházkerületben. A harmonikus arányú, viszonylag nagyméretű edény egész felületét domborított díszítés borítja. A talpon indakötések között szőlőlevelek, a nódusz indák és levelek kihajtásával szellemesen megoldott. A kuppán szőlőlevelek és fürtök között szép gótikus fülkék foglalják magukba a feliratot (45. számú 16. kép). Két ezüst kelyhet említhetünk még. Egyikük 1875-ös évszámmal, tagolt talpú, bővülő kuppája egyenes aljú. Szára vaskos, mutatván, hogy bár korábbi formát igyekezett követni készítője, nem érezte a helyes arányokat, így felborult a tárgy eredeti harmóniája (46. számú). Az utolsó ezüst kehely évszám nélküli. A domború levéldíszes talpú, bordázott nóduszú, sima tulipánkelyhű tárgy érdekességét az adja, hogy egy évszázados sárgaréz kehelyhez való hasonlósága alapján kíséreljük meghatározni készítési idejét, annak 1856-os évszáma alapján ezt a kelyhet is a XIX. század közepére tesszük (47. számú). Négy ezüst tárgyat említhetünk még, amelyek mind eltérő formát követnek. Legkorábbi egy 1886-os ajándékozású váza (48. számú) vésett díszítéssel. Egy dísztelen FS jelű pohár 1909-1 l-es évszámmal (49. számú). Sima bővülő oldalú, vésett rokokó kartussal díszített pohár (60. számú) a beregsomi egyházé. Utolsó egy díjserleg, amelyet 1911-ben céllövő verseny díjaként adtak át, majd 1925-ben ajándékozták az egyháznak (51. számú). RÉZ ÉS FÉM KELYHEK Külön csoportosítottuk a réz és más fém tárgyakat, így borospoharakat is. Összevetésükből kitűnik, hogy ezek az edények mind az ezüsttárgyak ismert formáit mutatják. Bár évszám nélküli, de stílusából ítélve talán legkorábbi egy biedermeier ízű, szalagcsokros kis talpas pohár (1. számú). A legnagyobb csoportot itt a tagolt talpú, viszonylag hosszú szárú, tulipánkelyhűek alkotják. Legkorábbi évszámú 1882, legutolsó 1914, tehát időben összeesnek az ezüst poharak készítési idejével (2. számú 1882, 3. számú 1883, 4. számú 1887, 5. számú 1893, 6. számú 1896, 7. számú 1896, 8. számú 1902, 9. számú 1914). Mindegyikük esetében a díszítést csupán a felirat alkotja. Hasonlóan hosszú szárú négy kehely, de a talpukon és a nóduszon díszítés jelenik meg. Itt található az az 1856-os kehely, amely alapján kíséreltük meg a 47. számú ezüst edény készítési időpontjának meghatározását (10. számú). Egy 1902-es kehely talpán vésett és domború díszítés látható (11. számú). Legdíszesebb egy kehelypár, amelynek talpán, szárán, nóduszán öntött díszítés látható, gyöngysor, lándzsalevél, és maszkok (12-13. számú). Teljesen azonos három rövid szárú, talpán tojásdíszes, kuppáján vésett díszítéssel ellátott pohár (14. számú 1905, 15. számú, 16. számú 1901). Domborműves és vésett díszítésű egy 1890-es kehely, a gyöngysor mellett szalagdísz jelenik meg a reneszánszot idézve (17. számú 17. kép), míg egy 189l-es évszámún inkább a klasszicizmusra utal a díszítés (18. számú). 495