A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1997-1998 (Debrecen, 1999)

Művészettörténet, Iparművészet - Hegedűs János: A középkori számszeríjak öves felhúzókészletei

Hegedűs János A KÖZÉPKORI SZÁMSZERÍJAK ÖVES FELHÚZÓKÉSZÜLÉKEI Tanulmányunkban a középkor egy mára elfeledett, a közép-európai szaruíves számszeríjak megfeszítésére széles körben használt eszközéről, az öves felhúzókészülékekről lesz szó. Maguk a számszeríjak több figyelmet érdemelnének a fegyvertörténeti kutatás részéről, a bennük tárgyiasult technikai és szellemi tudás, a támasztott követelményrendszer és a megfelelés magas szintű összhangja ezeket a harceszközöket a méltán elismert és csodált japán kardokkal emeli azonos rangra. A KÉSŐKÖZÉPKORI SZARUÍVES SZÁMSZERÍJAK Végső, ma ismert formájukat a huszita háborúk során nyerték el és jelentős változtatás nélkül maradtak használatban közép-Európa szerte a katonai alkalmazás végéig, tehát a XVI. század második negyedéig. A táborita harcosok kezében vált - sikeres taktikai alkalmazása révén - félelmetes hírű, rettegett fegyverré, és a mozgalom 1434-ben, Lipanynál elszenvedett megsemmisítő veresége és a közösség felbomlása után, a huszita emigrációval szóródott szét közép-Európában. A térség hadvezérei, megerősített polgári településeinek elöljárói szívesen fogadták zsoldjukba a harcedzett, fegyverforgatáshoz jól értő, másként csak rablásból, fosztogatásból magukat fenntartó cseh veteránokat.

1 A városatyák szintén örömmel járultak hozzá az új hazát kereső, e fegyverek készítésében jártas mesterek letelepedéséhez.

2 Az íjkészítők adója, ami egy darab számszeríj volt évente, hozzájárulhatott a város védelmi képességének fokozásához. (GÖMÖRI 1977, 145). A már itt működő pogner-ek, balistarius-ok, arcupar-ok, arcuarius-ok munkájára bizonyára hatással voltak az így érkezettek fegyverei, készséggel alkalmazták a kipróbált technikai megoldásokat, tanulták el a munkafogásokat. Ez lehet a magyarázata a nyugat-európaitól eltérő, egész középEurópára jellemzően egységes, nemzeti sajátosságokat alig, vagy csak a díszítésben tükröző megjelenésnek és szerkezetkialakításnak. Közös bennük az egyszerű diós elsütőberendezés, mely megbízható működést és könnyű javíthatóságot eredményezett, a törzs letisztult vonalvezetése, gótikus ízlésű csontberakásos díszítése, a kettős húrakasztóval ellátott, robusztus, többnyire nyomott tűpettyes mintával (Forellenmuster) vagy olykor már festett reneszánsz motívumokkal ékesített szaruív, ennek szíjfonat borítású 1 Hunyadi János, majd fia, Mátyás seregében köztudottan szolgáltak cseh zsoldosok, harcaikban mindketten előszeretettel és sikerrel alkalmazták a huszita taktikát. Sopronban 1439-40-ben szolgáltak cseh zsoldosok a levéltári adatok szerint. (GÖMÖRI 1977, 145,147). 2 A fentieket látszik alátámasztani a fegyver magyar nevének szláv eredete is, mely cseh (esetleg lengyel) közvetítésre utal. (KALMÁR 1965, 102). 429