A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1997-1998 (Debrecen, 1999)

Néprajz - Vajda Mária: „Amely férfinak az arany szeget megkötik” (Szexuális szokások a magyar néphagyományban)

melegíteni, a nemzőmagot szaporítani, a' Vénusra is felserkenteni mondatik.' 17 A XVI. századi természetes mágiák is a következő receptet ajánlották a férfiasság fokozására ,A-Z öreg harcosoknak, akik az éjszakai küzdelemben már nehezen boldogulnak: Erősen kisütött tojásfehérje, bikahere vagy hód-ondó, friss vaj, gyömbér, galambagy, verébagy /főzzük meg előzőleg kecsketejben. Vigyázzunk ne a galambagyat főzzük [hanem] a verébagyat/, szarvasondó." 4I8 A XIX. század patikáiban is ott volt az impotencia orvoslására szolgáló lovak és bakkecskék heréje, a szarvasok pénise.

419 Még a közelmúltban is hatásos szernek tartották Hortobágy környéki adatok szerint a lovak párzása idején a csődör lemosóvizével mosogatni a lankadó nemi képességű férfiak péniszét.

420 A kakas-, disznó-, bikatöke nemi vágyat és képességet fokozó hatásáról vallott hit napjainkban is ismeretes az egész magyar nyelvterületen, akárcsak a nyerstojás, /különösen a fürjtojás/, kakasvér, kakaspörkölt. A kakasról K. Mátyus is megjegyezte, hogy „kivált ha vén és serény volt a kakas, valami sósság is támad benne, mellyet a Venusra ösztönözni mondatik.' Közismertek a nyúl termékenységéről, szaporaságáról vallott nézetek. K. Mátyus István ókori szerzők véleményét tolmácsolva azt írja, hogy „ez az állat Venus Isten-Asszony előtt legkellemetesebb vala. Innen a' Régiek a' nyúlból szerelemnek gerjesztésére a' mint Plinius is feljegyzetté számtalan orvosságot vagy inkább varázslásokat is készítettek. Úgy tartják vala, t.i. minthogy a' nyúl minden állatok felett annyira venereus volna, hogy a' Democritus megjegyzése szerint [...] mind a bakja, mind a nősténye egy-aránt nemzene, foganna, szülne, sőt, hogy azok magoktol is meg-viselödnének, még pedig oly szaporasággal, hogy midőn azon egy időben egy' rendbéli fiakat szoptatnák, más már szőrösödve, más mezítelenen az ő hasokban meg-vólna, tehát az ő húsok másokat is ollyan venerussá tenne.

,422 Bél Mátyás a XVIII. sz. nagyhírű magyar tudósa is azt írta róla, hogy „a legbujább állat, annyira, hogy az egyház szent tanítóinak véleménye szerint a bujaság volt az oka a húsától való isteni eltiltásnak." De aztán Isten újabb engedélye kedvessé s minden asztalon elfogadottá tette.

423 Bujaságának pedig legfőbb jelképe: penise, de más tartozékát is hatékonynak tartották. Egy régi orvoslókönyv szerint a legény a nyúlhájjal készült gyertya világa mellett minden fehérnépet magáévá tehet.

424 Az erdélyi magyar javasasszonyok a porrá tört kőrisbogarat, valamint kendervirágot, nyúlherét szamár- vagy lótejben megfőzték, és azt itatták impotencia ellen az illető férfiúval minden pénteken reggel napfelkelte előtt. A férfi azután egy fára vizelt és e szavakat mondta:" Péntek úr erdőbe mene és ott találta Szombat asszonyt, monda: Hadd öleljelek meg! Szombat asszony magától lökte. Monda: Száraz ág vagy, ha ismét zöldülsz, gyere hozzám!... Ag adj nekem erőt; neked adom az enyémet!" Ezt az illető minden nap, napkelte 417 MÁTYUS 1787, III. 205. 418 Közli: FÓNAGY 1943, 299-300. 419 MAGYARY-KOSSA 1929, II. 80. A Diasatirion nevű bájital, melynek hatása abban állt, hogy „Valet ad erectionem virgae, multiplicat sperma et desiderium coeundi", Valerius Cordus 1546-ban megjelent „Dispensatorium"-a szerint sok mindenféle alkotórészből áll, és fő hatóanyaga a „testiculi vulpis", vagyis a rókahere. (ROTHSCHNEK 1925, 163); A korokat és kultúrákat összekötő egységes természeti gondolkodást tükrözi egy XX. századi, erdélyi néphagyományból vett adat emellé állítása, miszerint meddőség ellen a róka szárított hímtagjának porát issza a meddő asszony szamártejben. (BERDE 1940, 220) Vagyis, a XVIII. századi sámsoni „orvos Aszszony" mondását ide kölcsönözve úgy hitték, hogy „a mint használ egjiknek, ugjan ugj használ a másiknak is." (SCHRÄM 1982, III. 129) 420 saját gy. ; Vö.: VAJDA 1988, 34. 421 MÁTYUS 1787, III. 168. 422 MÁTYUS 1787, III. 143. Hivatkozván még Herodotos, Aristoteles, M. Varró, Aelianus idevonatkozó munkáira is. 423 BÉL 1984, 313. 424 SZENDREY 1940, 330. 409