A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1997-1998 (Debrecen, 1999)

Néprajz - Vajda Mária: „Amely férfinak az arany szeget megkötik” (Szexuális szokások a magyar néphagyományban)

Anyádnak tudode valami boszorkányságát. Más boszorkányságát nem tudgja, hanem azt tudgya, hogy füveket szedet és Embereket gyógyítót. [...JAztis hallotta az Annya száiábul, hogy az midőn kimegyen az Mezőre füvet szednyi minden féle füvek megh szomlalnak hozá és utolszor az Fasz meresztő fii szollal megh."

263 Vagyis a füvekkel varázsló, gyógyító asszonynak megszólalnak a növények, beszélnek vele, kínálják magukat, köztük az impotencia gyógyítására való „Fasz meresztőfii" is. A kötés elleni prevenció hathatós szerének tartották a „bakfüvet": „az bakfüvet ha nálad hordozod, nem fog rajtad az kötés". Melius Péter 1578-ban megjelent Herbárium c. munkája, mely a gyógyítás tudományának első magyar nyelvű rendszeres, nyomtatott összefoglalása, számos növényi javallattal szolgál - más betegségek mellett - a női és férfi magtalanság gyógyítására, a nemi vágy fokozására.

265 Melius minden álszeméremtől mentes világi beállítottságát, „orvosi szemléletét" példázzák művének szexuális kérdésekkel kapcsolatos megjegyzései. Egyaránt megtalálhatók itt utasítások mindkét nem számára a túlzott nemi vágy mérséklésére, illetőleg a lankadó vágyak újraélesztésére, fokozására.

266

:. A borsfűről, /Satureja hortensis LJ - más néven Thymbra, Satureia, Cunilia, méhek füve árnyéka, méhfűnek árnyéka - azt írja, „Ha főve eszed tehénhússal, ha főzöd, iszod, felgerjeszti benned a jámbor feleséged szerelmét." De ugyanakkor ott van a figyelmeztetés is, „[...] felindítja a bujaságot, aki él sokat véle".

261 Mátyus is megjegyzi az általa tsombornak [csombor] nevezett növényről, hogy azért nevezik Satyriasinak is, ,,/m've/ az ellankadt Venust hatalmoson segíteni tartatik." Martialis is azt írja epigrammájában: „Improbu nec profunt iam futureja tibi"

26

* A XII. századi Pray-Kódex növényeinek gyógyszerészettörténeti elemzése kapcsán Szmodits L. is megjegyzi, hogy ezt a kolostorkerti, de házi kertekbe is ültetett növényt régen a nemi vágy élénkítésére ill. csökkentésére használták.

269

. A nagy égető csalán /Urtica dioica L./ és a kicsin égető csalán /Urtica urens L./ belső hasznáról ekként értekezik Melius, „[...] felindítja a barátokat és apácákat, hogy nyerítsenek. Akinek a virgája meglankadt, csak főzze ezt borban, ezzel éljen, a főtt csalánnal kötözze."

210 Az Ars Medica az árvacsalán magját ajánlja nemzésre való elégtelenségről: „Árva csalánnak magvát törd meg, add azt édes borban meginnia."

211 Mátyus I. ételként való felhasználásáról ír: ,,A' Tsalyán jövések is hús-lévben meg-főzve, és sót, vajat, borsot tévén hozzá, néha kevés etcetet is, a' tavaszi asztali tsemegék közé gyakron bé-férkeznek. Ezek is a' hasat ösztönzik, mellyel a' Venust is gerjeszteni tapasztaltatnak." 263 SCHRÄM 1970, II. 454-455. 264 KOVÁCS, 1900, 280.; Bakfű /Betonica/ (PRISZTER, 1986 35) 265 MELIUS 1979.; SZABÓ 1979, 54. 266 SZABÓ 1979,418 267 MELRJS 1979, 262-263. Ezeket a tulajdonságokat Melius a mezei borsfünek tulajdonítja, ez esetleg a Németországban kerti termesztésben is lévő Satureja montana L., olvashatjuk a könyv magyarázó jegyzeteiben (SZABÓ 1979, 418). 268 MÁTYUS 1789, IV. 470. 269 SZMODITS 1984, 76. 70 MELIUS 1979, 242.; Ballagi szótára szerint a nyerít szó értelme: „a ló párja v. csikaja utáni vágytól ösztönözve sajátos nevető hangon szól". Általános értelemben jelentése, nevet, hahotáz. S „különösen aljas" megjegyzés kíséretében közli azt az értelmezését is, miszerint „a nő nemi vágytól ösztönözve, férfiakkal hancúroz, nevetgél." (BALLAGI 1873, II. 342) 271 VARJAS 1943, 315. Az árva csalánt Urtica minor fine crispa néven azonosították. (SZABÓ 1979, 446) 272 MÁTYUS 1787, II. 227. 395