A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1997-1998 (Debrecen, 1999)

Néprajz - Vajda Mária: „Amely férfinak az arany szeget megkötik” (Szexuális szokások a magyar néphagyományban)

Impotenciát gyógyítottak kézrátétellel is, mint tette ezt egy 1749-es földvári /Heves m./ boszorkányper tanúsága szerint Tiba Pálné Nagy Katalin. Aki „[...] Biro eleiben hivatván, s megtapogatván az Tanút, s azt mondgya néki semmi baja nem lesz kednek elmégyen haza aszállására, mindgyárt oljanná lett mind ha meg ujjúit volna, semmi baja sem volt." A megkötésből eredő impotencia gyógyításában nagy szerepet tulajdonítottak a víznek, különösen a folyóvíznek, melynek hatását egyéb módon is igyekeztek fokozni. Az Ars Medica is több idevonatkozó gyógymódot ajánl: ,Az mely lovon az napon jártának, vidd az vízre, ültesd reá azt akit megkötöttenek, vigye be az lovat az vízbe, és hogy az ló innia kezd, rántsa föl az száját, és az mely vizet az ló az szájából kibocsát, tartsa alája az Süvegét, és abban az mely vizet megfoghat, igya meg, s megszabadul." Egy másik javallata szerint: „Mönjön az folyóvízre az megköttetett Embör, az mely fa az folyó vízben fönnáll és lopódzkodik, tartsa alája az markát, az mely vizet az alá fölhány, három marokkal abban igyék meg." A harmadik szerint a nemi erejében megkötött férfi Szablyáját vegye ki hüvelyéből, az hüvelyt az folyó vizön alá, az víz möntére merítse meg ne fölül, azt igya, s meg szabadul." A bukovinai magyaroknál hidegvizes ülőfürdőt ajánlottak külsőleg, és belső gyógymód gyanánt teái vast: "Beszélték az öregek, hogy aki így áll, hogy nem tud a fehérnépvei mit kezdeni, hát annak azt ajánlották, hogy minden nap másfél liter hideg vízbe üljön belé egy hétig. S elég, hogy nem tudom, miből főzzenek teát, s akkor képes volt." /Istensegíts/ Klézsén a megkötésből eredő impotencia gyógyítására a megkerítést alkalmazták. „Elmenen a bábákhoz, aztán a bábák, mondtak, s aztán úgy hoztak kilenc sírról fődet, s megkerítik, avval váltják visza." Az impotencia gyógyításához az ember környezetében lévő legkülönbözőbb anyagokat is felhasználták. Sümenko Sebestyén 1742-es körmendi boszorkánypere szerint, áldozatának a vádlott könyörgésre megeresztvén, „adott neki bizonyos italba, a melyet a ház szegletibül kapocsrul /sic!/ és kapárúl /sic!/ úgy az ajtónak fölső küszögjéről valamit összvevakarván, conficiált, beadta neki innya, az edényt pedig mindjárt a kemencze füleiben tette, azután mindjárást élhetett feleségé228 vei " A fenti anyagok minden bizonnyal a jegyzőkönyvet vezető személynek is szokatlannak tűnhettek, ezért kísérte két esetben is sic! megjelöléssel a gyógyításhoz felhasznált anyagokat, hogy valóban így mondta a vádlott, vagyis nem elírásról van szó. Pedig a kor analógiás gondolkodása révén egyáltalán nem tűnik idegennek, hogy a ház szegletibül, vagyis az egy pontban 229 érintkező, a ház sarkait összekötő kapocsrul és a föld megmunkálásához használt kapárúl 222 SCHRÄM 1970,

1. 411.; Szenti T. szerint a kézrátétel gyógyító ereje a bioáramból, akaraterő-átvitelből és a gyógyulásba vetett hitből tevődik össze. Az érintéssel, tapogatással rontani is lehet, de ennek az eljárásnak elsősorban az oldás-gyógyítás volt a fő feladata. (SZENTI 1994, 107) 223 VARJAS 1943, 317-318. A víz gazdag szimbolikájára vonatkozóan L.: HOPPÁL-JANKOVICS-NAGYSZEMADAM 1990. 238-240.; A ló szexuális jelképrendszerére vonatkozóan (Uo. 144-146.) 224 VARJAS 1943,318. 225 VARJAS, 1943, 318.; A kard, a szablya a férfiasság, a férfi nemzőszerv jelképe: pallos = Phallosz. (HOPPÁL-JANKOVICS-NAGY-SZEMADAM 1990. 108.) A hozzátartozó - női nemi szervet jelképező hüvely, s a folyóvízzel végzett mágikus cselekedet egyértelműsíti a szimbolikus jelentéstartalmat. 226 BOSNYÁK S.: A bukovinai magyarok hitvilága II. Folklór Archívum 16. Budapest, 1984. 40. 227 BOSNYÁK 1980, 170. Közismert a sírról vett föld szerelmi varázslásban betöltött szerepe, gonoszűző volta. Vö.: SZENDREY 1938, 33. 228 KOMÁROMY 1910, 509. • Ha figyelembe vesszük a szó igazi értelmét, mely szerint a kapocs: „horgas eszköz, melylyel két tárgy szoros összeköttetésbe hozatik, összefűzetik; [..] vaseszköz, melylyel gerendákat tartanak össze, v. az épület falazatát erősítik" (BALLAGI 1867, I. 666) 390