A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1997-1998 (Debrecen, 1999)

Néprajz - Vajda Mária: „Amely férfinak az arany szeget megkötik” (Szexuális szokások a magyar néphagyományban)

támasztani, másoknál szerelmet előidézni, férfiaknál nemi tehetlenséget okozni, a férfi erőt megkötni. Az ártó célú szerelmi mágia egyik jelentékeny csoportját képezik a férfiak nemi képességét megkötő, impotenciát okozó, valamint a nők termékenységét megkötő, meddőséget előidéző rontó műveletek. A megkötésről való hit, németül Bindezauber, ' Nestelknüpfen az emberiség öröklött ősi hiedelmei közé tartozik, már a görögöknél is ismert. A boszorkányokat Magyarországon liganteseknek /ligantes= köt, akit köt/ nevezték, éppen a kötések nálunk elterjedt volta miatt. A kötés analógiás művelet. A lényege az az elképzelés, hogy valamilyen csomó vagy hurok megkötésével, vagy más módon egy jelen nem lévő személynek valamilyen testrésze vagy testi, szellemi funkciója megköthető, számos, néha meghatározhatatlan betegséget okozva. Ennek megfelelően bizonyos bajokat távolról, rontás szándékával végzett kötés eredményének tartottak. Leggyakrabban az anyatej elapadása, impotencia, meddőség, vizeletelállás, bélgörcs esetén gyanakodtak rontó kötésre, illetve ugyanazeket a bajokat próbálták gyógyító oldással helyrehozni, vagy a feltételezett rontó személytől követelték meg a kötés megeresztését. A kötés szónak már a XVI. században megjelenő átvitt értelmű használata valószínűleg a képzet régebben a mainál elterjedtebb voltára utal; erre vall a boszorkányperek idevonatkozó gazdag anyaga is, amely szerint nemcsak gatyamadzagra, fonálra, hajszálra, stb. kötött csomókat neveztek kötésnek, hanem gyakran átvitt értelemben bármilyen rontó eszközt vagy műveletet, /toll, gombostű, varrótű, ágybadugott hajcsomó, füstre akasztott vizelet./ A kötést nálunk űzték a boszorkányok, a javas és tudós asszonyok, de végrehajthatta bárki, ha a hozzáértőktől megkapta a kellő kitanítást. Az impotencia, magtalanság előidézése a korabeli elképzelések szerint általános, és különösebb nehézség nélkül bíró praktika volt. Gyarmathi Anna Horváth Istvánná, 1694. december 6-i debreceni boszorkányperében az egyik tanú vallja. ,Jiallottam az inda szájábúl mondotta: gyermekem nem leszen, mert eltették azt, könnyű arról tenni, még a természetet is elveszetni; de azt nehezen szenvedhetni. " A boszorkányperek anyagában szépszámmal találunk a férfi erő elvételére, megkötésére vonatkozó adatokat. Ezekről eltérő részletességgel, néha terjengősebben, máskor meglehetős szűkszavúsággal, más vétkek árnyékában szólnak az alább idézett tanúvallomások. A téma megvilágítása érdekében a legjellemzőbb vallomásokat választottuk ki, ha több tanú is kitért az adott problémára azokból is közöljük az árnyaltabb megvilágítást, összefüggéseket szolgáló adalékokat. 72 HANDWÖRTERBUCH 1931-1932, 676-677. Impotenz címszó; HANDWÖRTERBUCH 1934-1935 1014-1016. Nestelknüpfen címszó; SCHRÄM 1982, III. 59.; MAGYARY-KOSSA 1929, I. 96.; MAGYARY-KOSSA 1931,111. 11-13.;BERDE 1940,63-65.; 73 WEINREICH O.: Antike Heilungswunder. /Giessen, 1909/ ,ßinden und Lösen", „Bindezauber" címszavak 74 HANDWÖRTERBUCH 1934-1935, V. 1014-1016. Számos nemzetközi párhuzammal, közte magyarországi előfordulását is említve, hivatkozva WLISLOCKI 1893, 121-re; L. még MAGYARY-KOSSA 1929, II. 303. 75 Vö.: HANDWÖRTERBUCH 1934-1935, V. 1015. 76 Ezt a tényt már KERTÉSZ M.: Szokásmondások. Budapest, 1922. 77. is megjegyzi. Vö.: PÓCS 1963, 573. 601.; A ligatúra az oldás-kötés majd mindegyik debreceni boszorkányperben előfordul.. Vö.: HAÁSZ 1929. 476. 77 MAGYAR NÉPRAZI LEXIKON 1980, 3. 315-316.; PÓCS 1963, 565-612.; PÓCS 1983, 134-146.; KRISTÓF 1990, 438-466.; DÖMÖTÖR 1981, 151-152. Szerinte a boszorkányperekben a kötés és oldás kifejezéseket elsősorban a nemi életre vonatkozóan használják.; SCHEFTELOWITZ, I.: Das Schlingen und Netzmotiv im Glauben und Brauch der Völker. /Giessen, 1912/ 78 BERDE 1940, 64. 79 KOMÁROM

Y 1910, 174. 368