A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1997-1998 (Debrecen, 1999)

Néprajz - Vajda Mária: „Amely férfinak az arany szeget megkötik” (Szexuális szokások a magyar néphagyományban)

Míg nem kaphattunk nőt, addig bizony sokszor fordultunk Marok Marosához. Hát erre is engem egy kocsis legíny tanított meg, akivel együtt aludtunk az istállóba a deszkapriccsen, én akkor kiskondás vótam. Csak ez a Marok Marcsázás bizony soknál hátrányos is lett, mer sokszor csinálta, sokat rázta, oszt fiit, hogy majd a nőnél nem megy, hosszadalmas lesz a művelet. [...] az iparos tanulókat mán abba az időbe is tanították, hogy ne tegyík, mer ez önfertőzés." A lányok esetében csak szórványos adatok vannak önkielégítésre. Debrecenben azt mondták az ilyen nőre „vadházasságban él Hüvelyk Matyival", a férfira pedig hogy vadházasságban él Marok Julcsával" Úgy vélték az impotencia kialakulásábban szerepet játszik a korai és a túlzott, élvhajhász nemi élet is. „Azt mondják, aki fiatal korába sokat csinálja, az hamar kivénül belőle. Egy XIX. századi jegyesek és házasok számára kiadott könyvecske azt írja: „Nemzőképtelen lesz a férfi, ha a közösülést mértékelen és kicsapongó módon folytatja és ezáltal mind testi, mind szellemi életét tökéletesen aláássa. Nincs kizárva azonban azon eshetőség sem, hogy ép férfi is nemzőképtelen legyen, ha a zoospermákban, vagyis ondóállatkákban van esetleges abnormitás." „A legerősebb férfinak is kárára van, ha minden héten áldozatot hoz Vénus oltárára. [...] A legbiztosabb szer a házaséletben a betegség és gyengeség kikerülésére, ha havonként csak 2-3-szor közösülünk." De ha a teljes virágjában lévő fiatal férj ezt a terminust nem igen fogja betartani, ezért azt ajánlja a könyv, hogy „ha már többször áldoznak is Vénusz oltárán, éjjelenkint egyszernél többször ne 69 boldogítsák egymást." Orvosi műhibából eredő impotencia bekövetkezéséről tudósít Gróf Bethlen Miklós önéletírása. A szemével bajlódó grófon 1670 körül „egy híres tudós doktor" olyan szörnyű purgálást vitt véghez, hogy „majd három holnapig férfiságomat nem érzettem, és soha azután mai napig az ujjam hegyei, úgy mint azelőtt, meg nem tölték A szemem ugyan nem folyt osztán akkor, de nem adom senkinek tanácsul, szemfájásban, hogy úgy curáltassa magát - a feneke bajával." Az esettel kapcsolatban Magyary-Kossa Gy. megjegyzi, hogy a vándorló okulisták, sokszor nagyon is heroikus kúrákat alkalmaztak és szembajok ellen is szívesen adták a megszokott hashajtó panaceákat. IMPOTENCIÁT OKOZÓ RONTÁSOK, ÉS AZ EZEK HÁTTERÉBEN MEGHÚZÓDÓ TÉNYEZŐK Az ókortól a középkoron át, szinte a közelmúltig tartotta magát az a hit, hogy a boszorkányok, bűbájosok, természetfeletti erővel felruházott személyek képesek szerelmesek között gyűlölséget 64 VAJDA 1988,30. 65 BERDE 1940, 75. 66 VAJDA 1988, 94.; Vö.: Az egyik vajdasági trufában, a gazdag legényhez férjhez ment szegény lány mindig szomorú, „Mer már a gazdag legíny jó eszórta az anyagot még legín korába, a menyecske még nem vét megelégedve." Panaszkodott is anyjának : „- Hát édesanyám, szép kocsi, szép szerszám, még nyalka ember, de bézég ám..." (BURÁNY 1988, 44) 67 ÁMOR ÉS HYMEN 1897, 27. 68 Uo. 36.; Az Újváry Zoltán által közölt, Horváth János orvosdoktor 1829-ból való, kéziratos füzetben rögzített, házaséletre vonatkozó tanácsai között is az szerepel, hogy „az elhalást nem gyakran, nem naponként, hanem inkább hetenként vagy hónaponként" tanácsos gyakorolni. (UJVÁRY 1993, 56) 69 ÁMOR ÉS HYMEN 1897, 42.; L. még idevonatkozóan: A házasságról, orvosi szempontból tekintve. Tudományos Gyűjtemény, 1839. VIII. 87-935. -Újraközölve: Tudományos Gyűjtemény /l 817-1841/ /Vál., szerk.: JUHÁSZ I. /Budapest, 1985/ 388-396. 70 BETHLEN 1858-1860,

1. 209. 71 MAGYARY-KOSSA 1929,

1. 84. 367