A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1997-1998 (Debrecen, 1999)

Néprajz - Magyar Zoltán: A bihari Szentjobb/Sîniob népi hagyományköre

Az elkövetkező két évszázad a szentjobbi kegyhely fénykorának tekinthető. Ezt jelzi az is, hogy az ereklye tiszteletét az Aranybulla egyedülálló módon törvénybe iktatta. Bár a tatárjárás valószínűleg az apátságot is elpusztította, az átmenetileg valószínűleg Dalmáciába menekített Szent Jobb épségben megmaradt. Az eleinte Berettyói (Berek-jói) apátságnak nevezett kegyhelyet a XIII. századtól emlegették Szentjobb - pontosabban Zent-Jogh - apátságként. Elképzelhető, hogy részben az itt tartott törvénynapokkal is összefüggésben terjedt el az apátság neve ma ismert formájában a köztudatban. Tudjuk, hogy a XIII. század elején az apátság hiteleshely lett, olyan királyi monostor, amely magánfelek kérésére saját testületi hitelességgel és pecsétjével okleveleket állított ki. Egy 1239-ből származó adat szerint a pereskedő felek még a Szamos mentéről is Szentjobbra jártak, s mint Székesfehérvárott Szent István és Váradon Szent László fejére, úgy itt István jobbjára tettek ünnepélyes esküvést, a konvent pedig mint jogi személy, az előtte lefolyt ügyekről hiteles levelet adott ki. Bizonyos, hogy István jobbjának kar alakú ereklyetartója a szentjobbi apátságban már a XIV. században megvolt, ám nem lehetetlen, hogy az apátsági pecséten mintázott ereklyetartó még a Szent László idejében készítettel azonos. Ábrázolása a konvent 1469 és 1480 között kiállított oklevelein fordul elő, ám a pecsétnyomók ennél nyilvánvalóan régebbiek lehettek. Minthogy ebben a korban az ereklyetartók rendszerint a bennük őrzött maradványok jellegére is utaltak, ezek az ábrázolások a legnyomósabb bizonyítékai annak, hogy eredetileg nem csupán a ma ismert kézfejet, hanem az egész, könyökben meghajlított kart a szentjobbi monostorban őrizték. Gazetto Ágoston zágrábi püspök a XIV. század legelső éveiben, a székhelyén tartott egyházmegyei zsinathoz intézett beszédében Istvánt dicsőítvén utal a bihari ereklyére: „míg egész teste porrá lett, épségben fönnmaradt jobbja a róla nevezett fényes templomban egész Magyarország tiszteletének örvend". A Képes Krónika (1385 körül) ugyancsak említést tesz róla: „színezüst dénárokkal teli aranyozott erszényt viselt a derekán, és amikor szegényeket látott, azonnal odament hozzájuk és saját kezűleg gondoskodott róluk. Ezért van az a könyörületes jobb kéz a maga testi valóságában Hungária szeme előtt egészen a mai napig". A Szent Jobb töretlen kultuszáról István élettörténete kapcsán egy világi szerző, Thuróczy János is megemlékezett. Az Anjouk a szent királyok kultuszát a dinasztia reprezentációs céljaira is előszeretettel használták fel. Károly Róbert egy 1326-ban kelt oklevélben János szentjobbi apát kérésére megerősítette az apátságot azon jogaiban, amelyektől korábban többször megfosztották. Ez az első halvány jele annak, hogy az apátság régi fénye a XIV. századra mintha ismét fakulni kezdett volna. Károly Róbert utóda, Nagy Lajos lovagkirály volt, s így elsősorban Szent László kultuszát ápolta, az apátság hanyatlásának okai azonban kevésbé személyes okokban keresendők: mégpedig a bencés rend XIV. századi történetében. A hazai bencés monostorok és szerzetesek száma, az intézmények színvonala a XIV. század folyamán állandóan csökkent; a szentjobbi kolostorba is egyre kevesebb, főként egyházi és egyházjogi tudományokban alig jártas szerzetes jutott. Ebből az állapotból következett, hogy Nagy Lajos 1351-ben kiadott törvénykönyvének a káptalanok és a konventek hiteleshelyi működését szabályozó rendelete alapján a szentjobbi monostor is elvesztette hiteleshelyi jogosultságát és pecsétjét, és ezzel jelentősége és tekintélye is csorbát szenvedett. Még érzékenyebben érintette az apátságot Nagy Lajos rendelkezése, amely a féltett ereklyére vonatkozott. A király ugyanis az 1370-es magyar-lengyel perszonálunió létrejötte után a jobb kar 6 SZÁNTÓ Konrád, 1988. 176. 7 LEPOLD Antal, 1938. 127. 8 FRAKNÓI Vilmos, 1901. 890. 9 UGORNYAI ROBITSEK Ferenc, 1888.4-5. 10 SZÁNTÓ Konrád, 1988. 177. 343