A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1997-1998 (Debrecen, 1999)

Néprajz - Magyar Zoltán: A bihari Szentjobb/Sîniob népi hagyományköre

szabolcsi zsinat még nem tesz említést az ünnepről, tehát a XI. század végén még nem tartozott az országos ünnepek sorába. A XII. század végi, a Halotti beszédet is tartalmazó misekönyvben már szerepel (III. István uralkodása idején terjedt el), s bár később a naptárakba piros betűvel jegyezték be - amivel az ünnep kötelező voltát jelezték -, valószínűleg csak a monostor vonzáskörzetében, Biharban, valamint Székesfehérvárott ülték meg május 30-át. E két helyen az ünnep napján külön misét és zsolozsmát végeztek István tiszteletére, másutt inkább csak megemlékezés volt róla (lásd például az 1511. évi zágrábi misekönyvet). Laskai Osvát ferences hittudós a XV. század végén arról számol be, hogy a László által elrendelt ünnepet a legújabb szokás szerint Fehérvárott már nem ülik meg, ám ennek ellenére az akkor már ott őrzött Szent Jobbot, „amely egykor az irgalmasság cselekedetével volt teljes", az egész jámbor nép buzgósággal tiszteli. Tehát kultusza nem szűnt meg, mindössze fokozatosan az augusztus 20-i főünnep részévé vált. Az Almos által a Berettyó partján épített - egy XVIII. századi feljegyzés szerint kéttornyú kőtemplom 1098-ban készült el, s a köré szerveződött kolostor mellett Szentjobb néven (románul ma is Siniob) idővel mezővárossá fejlődött település alakult ki. Maga a monostor nem a völgyben, hanem a völgy felett emelkedő egyik halmon épült, azon, amelyiket ma is temetőnek használnak a helybeliek; közelében egy bővizű forrás buzog, amely hajdan a monostort és annak halastavát egyaránt ellátta. A gazdag adományok jóvoltából az apátság gyorsan felvirágzott. László király a következő szolgákat rendelte a monostor számára: tíz - közelebbről meg nem jelölt - kézművest, négy szűcsöt, két kovácsot, három tímárt, két mosót, hat molnárt, öt pintért s fatálkészítőt, hét sütőt, három lovászt, öt szakácsot, három pincemestert, tizenkét harangozót, tizenkét fegyverrel szolgáló szabadost, négy belső inast, három serfőzőt és erdőkerülőket.' Fénykorában mintegy huszonöt község volt az apátság birtokában. Az itteni szerzetesek honosították meg a szőlőt a környező lankákon, s ők szolgálhatták papként a környékbeli falvakat is, mert külön szentjobbi plébánosról az egész középkoron át nem emlékeznek meg sem a tizedjegyzékek, sem egyéb történeti források. Az apátság története azonban meglehetősen változatosan alakult. A XII. század elején ugyanis Kálmán, az új király megfosztotta a kolostort javadalmai nagy részétől, a még Lászlótól kapott kiváltságlevelet elégette, és az apátságot a nádor fiainak kegyurasága alá helyezte. Az Istvánereklyék bizonyára egy politikai játszma részét alkották, ugyanis - mint láttuk - az új kolostortemplomot a Kálmán ellen oly gyakran pártot ütő Álmos herceg építtette, aki bihari dukátusa révén kegyura is volt a kolostornak (amely így aztán a viszályok idején sejthetőleg a herceget támogatta). A következő adat már a század közepéről ismeretes, amikor II. Géza az apátságot visszahelyezte jogaiba. Géza halála után azonban az addigi birtokosok, Jeromos és Kornél főurak a kolostort megtámadták, az apátot elűzték, és az egyházi birtokokat újra magukhoz ragadták. Mindez az 1160-as évek közepén kitört belső anarchia csalhatatlan előjele volt. A helyzet konszolidálódásával II. István újra felkarolta az apátságot, a nagy tekintélyű Lukács esztergomi érsek pedig egyházi átokkal sújtotta a hatalmaskodó urakat, az apátság birtokait a budai prépost által kinyomoztatta, és határjárásokkal biztosította, majd új kiváltságlevelet állított ki, amelyben azzal fenyegette meg mindazokat, akik a jövőben az apátságot megkárosítani merészelnék, hogy „a mindenható Isten és a legszentségesebb jobbkéz átka" fog rájuk sújtani. 1 BUNYITAY Vince, 1883. II. 326. A falu lakossága, úgy tűnik, kontinuus maradt, ugyanis már a hódoltság előtt is éltek Szentjobbon Balog, Fodor, Lakatos, Oláh, Pap és Rácz nevű családok. 4 Uo. 325. 5 FRAKNÓI Vilmos, 1901. 884. A királyi okirat két kivonatban maradt ránk, az egyiket Gyöngyösi Gergely készítette, tekintettel arra, hogy a XV. század végén a szentjobbi kolostor a pálos rend birtokába jutott. 342