A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1997-1998 (Debrecen, 1999)

Történelem - Surányi Béla: Szántóföldi növények – terméseredmények Hajdú-Bihar megyében 1920–1990 között

TERMÉSEREDMÉNYEK (Részletesen III. táblázat) A szántóföldi növénytermesztésben előkelő helyet elfoglaló búza termésátlaga országos viszonylatban 1921-1990 között közel négyszeresére, Hajdú-Bihar megyében viszont hatszorosára növekedett. A rozs hozamnövekedése jóval szerényebb. Az őszi árpa terméseredménye is sokat javult az évtizedek során, mind országosan, mind a megyében azonos mértékben (3,8-szoros). 79 80 Mindez elmondható a zab esetén is. A kukorica termésátlaga az 1980-as évek közepére meg81 haladta a 6 tonna/hektárt. Hasonló eredményt értek el a megye gazdaságai is. A rizs az 1950-es évek elejétől játszott komolyabb szerepet a megyében is, az országos átlagot közelítő termés82 eredménnyel. A tritikale termesztése rapszodikus volt Hajdú-Bihar megyében, de sokszor felülmúlta az országos átlagot (1,8 tonna/hektár). A köles az 1960-as évekre kuriózummá vált, noha 83 hozama ' nem indokolta kiszorulását a termesztésből. A szárazborsó termésátlaga megduplázódott az elmúlt hét évtized alatt. A zöldborsótermesztés térhódítása a tartósítási technológiai fejlődésének és a konzervipari termékek iránti kereslet ugrásszerű növekedésének köszönhető. A borsókonzerv a hazai konzervipar termelésének 85 kb. 1/5-e volt az 1980-as években, s ennek 80%-át exportáltuk. Az iránta megnyilvánuló termelési kedv hozzájárult a termelés teljeskörű gépesítéséhez. A hajdúsági löszhát üzemei jelentős mennyiségű alapanyagot állítottak elő. A termésátlag megközelítette a 10 tonna/hektárt. A zöldbab közel sem játszott ekkora szerepet. A cukorrépa átlaghozama az 1920-as évektől napjainkig duplájára emelkedett. A megyei eredmények már az 1970-es évek közepétől túlszárnyalták az országos átlagot. Bár ez nem járt együtt a cukortartalom egyidejű növekedésével. Ez a helyzet a takarmányrépánál is, noha a nagyüzemi állattartásban háttérbe szorult a cukorgyártás melléktermékével, a répaszelettel szemben. A hagyományos takarmányrépa-fajták termesztése leáldozott (érdemtelenül) - a kisüzemre korlátozódva, legtöbbször köztes-növényként. A kapásnövények másik reprezentánsa a burgonya, vetésterületének csökkenését termésátlagának növekedése ellensúlyozta. 1920-1990 között országosan közel háromszoros, a megyében viszont több mint négyszeres egységnyi hozamemelkedésnek vagyunk tanúi. Ezt a külföldi, főleg a holland fajták behozatalával sikerült elérni. Az 1970-es évektől jelentek meg az ún. iparszerű termelési rendszerek, melyek stabilizálták Hajdú-Bihar megyében is a na/?ra/brgó-termesztést. A külföldi hibridfajtáknak köszönhetők a 76 BOCZ-mtsl992. 215. A búza és rozs keveréke az ún. kétszeres, hosszú időn át jelen volt a szántóföldi növénytermesztésben. E vetési technikának azonban létrejött egy genetikai változata a triticale, A búza-rozs hibrid előállítása visszanyúlik a múlt század végére, de csak az 1950-es évek hoztak megnyugtató sikert e hibrid számára. 1960-ban megjelent az ún. szekunder hexaploid törzs, melynek munkálataiból kivette részét Kiss Árpád magyar kutató is. A búza-rozs hibridek termesztése már 1962-ben megindult Debrecen környékén, illetve a megye homokos területein. Lásd: KISS 1968. 5-7. (térkép) 77 BOCZ-mts 1992. 284. 78 Uo.:299. 79 Uo.:326. 80 Uo.:363. 81 Uo.:333. 82 Uo.:293. 83 Uo.:356. 84 Uo.:449. 85 Uo.:469. 86 Uo.:529. 87 Uo.:575. 328