A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1997-1998 (Debrecen, 1999)

Utak a múltba - Kivonat az M3 autópálya nyomvonalán feltárt régészeti leletek kiállítási katalógusából

oldalról, szabályos négyszögletes, 1,5x2,5 m alapú és leggyakrabban 1,5 m mély veremszerű épületek kapcsolódtak, amelyeknél több esetben világosan rögzítettük a tetőszerkezet egykori ácsolatának földbe ásott cölöphelyét. Ezeken kívül 13 olyan földbe mélyített, négyszögletes alapú építményt sikerült feltárni, amelyek a fentebb említett házsorhoz keletről csatlakoznak. Ezek gazdasági funkciót láttak el: műhelyek, tüzelőtérrel rendelkező füstölő-tartósító helyek, kamrák, csűrök lehettek egykor. A házak közül az egyik (276. objetum) méreteiben elkülönül a többitől (8,2x5,4 m-es), és megkülönböztetett helye van a szarmata településen belül is. A partvonalon futó sáncrendszer és az azzal párhuzamosan húzódó házsor közötti területen, a központban fekszik. Ennek déli oldalánál hosszú cölöpsor indult, amely a korabeli település bizonyos rendszer szerinti belső tagolásának további megfogható bizonyítéka. Mindez azt jelenti, hogy az említett ház és annak lakói valószínűleg kiemelkedő „status quo"-t élveztek a szarmata közösségben. Sajnos, a megmaradt leletanyag nem adhatott további támpontot az esetleges szociális különbségek régészeti bizonyítására. A fentebb leírt házsortól keletre található gazdasági jellegű építmények között fontos szerepet játszott az az 5x3,5 m alapterületű és 180 cm mély gödör, amelyet szintén nyeregtető fedett. Ezt az objektumot nagy anyagnyerő gödrök és víznyerő kutak vették körül. A gödör betöltésében talált, durva csomókká gyúrt, de ki nem égett agyagdarabok arra engedtek következtetni, hogy egy fazekasműhely szárító és formázó részlegét találtuk meg. A szarmata lelőhelyek legjellemzőbb telepobjektumai a kerek szájnyílású, földbe mélyített, méhkas alakú gödrök. Ezek a szakmai vélemények többsége szerint terménytárolók lehettek, amit az is alátámaszt, hogy sok esetben e gödröket belülről kiégették, hogy vízállóbbá és még szigeteitebbé tegyék őket. A lelőhelyen a házak és a sánc vonala közötti 40-50 m széles sávban sűrűsödtek ezek a tárolóvermek. Néhány ilyen gödörben különleges leletek is napvilágot láttak, különböző állatok részei, edények, melyek áldozati együttesként értelmezhetők. Az előzőektől nyilvánvalóan eltérő funkciójuk volt a nagyméretű alaktalan gödröknek. Ezek nagyobbrészt a sáncon kívüli, az egykori ártérhez közeli területen, illetve a telep keleti szegélyén alkottak összefüggő vonulatot. Bennük minden valószínűség szerint a korabeli agyagnyerőhelyek maradványait láthatjuk, amelyeket másodlagosan hulladékgödrökként használtak fel. Az ártérhez közel néhány mély, merőleges falú kút is előkerült. A hengeres kútaknában négyszögű fabélés-ácsolatok voltak eredetileg, de a lelőhelyek nagy részén ma már ezek nem maradtak meg. Megint más célt szolgáltak az 5-6 m hosszú és 1 m széles, V-keresztmetszetű gödrök: egyik végük a felszín alatt kerek lyukkal állt összefüggésben egy nagyobb kerek gödörrel, az utóbbiban mindig intenzív tüzelésre utaló nyomokat lehetett felfedezni. E különleges objektumegyüttest, illetve az általa képviselt típust úgy értékeltük, mint hústartósító szárítót vagy füstölőt. A szakmai szóhasználat ezeket „aknakemencékként" tartja számon. A kerek földbe mélyített gödör tüzteréből föld alatti járaton jutott el a füst a V-alakú hosszú árokba, amely fölött egy könnyű nyeregtető-szerkezet állhatott. A néha agyaggal betapasztott tető alatt (pl. Gyoma 133. lelőhely) helyezték el a húst vagy halat, s itt történt füstöléssel való konzerválásuk. Használatuk az Alföldön a kora és késő szarmata időszakban egyaránt jól ismert. A tűzhelyek és kemencék között előfordultak a házakhoz tartozó és azoktól teljesen független szabadtéri példák is. A Kárpát-medencei szarmata telepek szerkezetéről elég keveset tudunk. A Közép-Tiszavidéken és a Duna-Tisza közének középső sávjában általános a szétszórt, laza szerkezetű településrendszer, a néha vízlevezető árokkal körülvett házak és portáik, gazdasági épületekkel és nagyszámú tároló- illetve hulladékgödörrel. A II-IV. század eleje közti időszakban az ipari és élelmiszertartósító kemencék és füstölők a telep szélén, illetve a folyóhoz közeli parti sávban fekszenek. A késő szarmata időszakban az említett területen sok kisebb majorság alakul ki, amelyek ipari és 189