A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1997-1998 (Debrecen, 1999)

Utak a múltba - Kivonat az M3 autópálya nyomvonalán feltárt régészeti leletek kiállítási katalógusából

feldolgozó jellegű építményei már csak egy-egy portához tartoznak. A kengyel-közi szarmata telep feltűnően zárt egységet képezett, az egymáshoz igen közel, néha csak 3-4 m-re épült házak soros vagy utcás rendszerű faluképet mutattak. A közel egykorú csőszhalom-dűlői telep esetében sokkal lazább települési struktúrát rögzítettünk, az egymástól 30-40 m-re feltárt gödörházak a centrális Barbaricum telepszerkezetét idézték. A kengyeli telep tipikus határsávi katonai telep, amelyhez hasonlók az M3-as autópálya építésével kapcsolatos leletmentések során váltak ismertté. Az előkerült leletanyag a telepekre jellemzően nagyrészt kerámiából áll. Az edénytöredékek a jellegzetes gyorskorongolt szürke és kézzel formált kerámiát képviselik. Korszakhatározó a kézikorongolt csillámos, homokos soványítású, gyakran bekarcolt fésűs hullámvonal-díszes kerámia. Ezek a IV. század utolsó harmadától tűnnek fel a Kárpát-medencében, s a technikai újdonságuk mellett formájuk is eltér a korábbi edénytípusoktól. Jellegzetes edényformáik a nagyméretű fazekak, fedők, bográcsok, parázsborítók. A Kengyel-közön napvilágra került emlékanyagban kevés bizonyíték van a pannóniai kereskedelmi kapcsolatokra, például a Polgár-Király-ér partján feltárt, korábbra keltezhető lelőhellyel ellentétben gyakorlatilag nem fordul elő „terra sigillata" import. Dacia provincia feladásával egyidőben, a III. század 60-as éveinek elején megszűnnek a Római Birodalomban a terra sigillataműhelyek, így importjukkal nem lehet már számolni sem a tartományokban, sem a barbár térségben. Az ismertetett szarmata település használatának végső időpontja nem tisztázott. Az objektumoknál nem volt pusztulásra utaló égésréteg, így feltehető, hogy inkább felhagyták és nem háborús dúlásnak esett áldozatul a falu. A lelőhelyen előkerült hat kora népvándorlás kori germán sír, amelyek az V-VI. századra keltezhetők. Ezek a telep már elhagyott részeibe, használaton kívüli objektumaiba voltak beásva. Ez a jelenség arra utal, hogy már nem lakták a telepet a szarmaták ebben az időben. Az említett adatok szerint a vizsgált szarmata település élete a III. század második fele-IV. századra tehető, s vége nagyjából a IV-V. század fordulójára valószínűsíthető. A fentebb bemutatott leletmentési eredmények azt bizonyítják, hogy a kengyel-közi szarmata település jól tagolt belső felépítéssel, határozott térfelosztási szabállyal rendelkezett. Az ásatás egyben az egyik legnagyobb léptékű szarmata kori feltárást képviseli az Észak-Alföldön. AJÁNLOTT IRODALOM MÓCSY, András Pannónia a késői császárkorban. Budapest 1975. MÓCSY, András - FITZ, Jenő (szerk.) Pannónia régészeti kézikönyve. Budapest 1990. PÁRDUCZ, Mihály A szarmatakor emlékei Magyarországon III (Denkmäler der Sarmatenzeit Ungarns. III). Archaelogia Hungarica 30. Budapest 1950. SOPRONI, Sándor Der Spätrömische Limes zwischen Esztergom und Szentendre. Das Verteidigungssystem der Provinz Valeria im 4. Jahrhundert. Budapest 1978. H. VADAY, Andrea Késő szarmata agyagbográcsok az Alföldön. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve (1980-81)31 -42. H. VADAY, Andrea Die sarmatischen Denkmäler des Komitats Szolnok. Ein Beitrag zur Archäologie und Geschichte des sarmatischen Barbaricums. Antaeus 17-18 (1989). VADAY, Andrea, et al. Prehistoric, Roman Period Barbarian and Late Avar Settlement at Gyoma 133. (Békés County Microregion.) In: Cultural and Landscape Changes in South-East Hungary. II. Budapest 1996. (in print) 190