A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1997-1998 (Debrecen, 1999)

Utak a múltba - Kivonat az M3 autópálya nyomvonalán feltárt régészeti leletek kiállítási katalógusából

Hajdú Zsigmond, M. Nepper Ibolya, Sz. Máthé Márta, Raczky Pál, Kriveczky Béla, Csányi Marietta, Tárnoki Judit POLGÁR-KENGYEL-KÖZ SZARMATA TELEPÜLÉS A IH-IV. SZÁZADBÓL A lelőhely az M3-as autópálya nyomvonalának 179,4-179,7 km közé eső szakaszán található. A terület a történelem során több időszakban volt lakott. Ez a tény azzal magyarázható, hogy a Tisza jégkor végi kanyarulatának külső, keleti partszegélye igen kedvező életfeltételeket nyújtott több egymást követő periódusban is. A terepbejárások és a topográfiai megfigyelések alapján a leletek 28-32 hektár (mintegy 700/800x400 m) kiterjedésű foltban jelentkeztek, a leletmentés során 2,5 hektár nagyságú felületen folyt kutatás. Az itt feltárt 876 objektum közül 31 őskori volt (14 újkőkori, 8 rézkori, 9 kora bronzkori), 17 jelenség újkorinak minősült és a maradék 828 képviselte a szarmata, azaz a késő római, császárkori időszakot. Itt részletesebben a szarmata időszak emlékeit mutatjuk be. Az ásatás területén jól tagolt települési rendszert figyelhettünk meg. A partvonallal párhuzamosan kettős árokrendszer húzódott észak-déli irányban, a belső, sekélyebb árokban sűrűn elhelyezkedő cölöphelyek valószínűleg az egykori fakerítés maradványai. A külső, vízközeli árok Vkeresztmetszetü, közel 1 m mély volt. A nyitott vizesárokból és palánkkerítésből álló konstrukciót az ásatási felszínen végig, azaz több mint 80 m hosszan tudtuk követni. Ugyanennek az ároknak a további, leletmentésen kívül eső szakasza jól látszik néhány légifényképen is, s így világos, hogy legalább 600-700 m hosszú nagy védelmi létesítményről van szó. A légifényképeken az árok déli vége a part vonulatától elkanyarodik, arra merőlegesen, keleti irányba tartva, derékszögben befordul. A sáncépítményt helyenként kapuszerű megszakítások tagolták, s ugyanakkor a település belső terét a sánchoz csatlakozó, kisebb mélységű, kelet-nyugati árkok osztották. Hasonló erődítési rendszert figyeltünk meg az innen 1,5 km-re fekvő és ugyanazon Tisza-meder partján található polgár-csőszhalom-dűlői leletmentések szarmata jelenségeivel kapcsolatban is. A kengyel-közi település belső, szárazföld felé eső részét semmiféle árok vagy sánc nem védte, itt csupán a hulladékgödrök összefüggő, sűrű vonulata zárta le a telepet. Ezt a meglepő tényt - mármint, hogy a szarmata telep vízparttal ellentétes széle nem volt fizikailag védett - határozottan bizonyítottuk a csőszhalom-dűlői lelőhely esetében is. A kengyel-közi leletmentés olyan nagy kelet-nyugati metszetet tisztázott, amely nyomán a vízparton északra és délre hosszan elnyúló telep szélességét 250-300 m körül határozhatjuk meg. A feltárt területen 22 négyszögletes, félig földbe mélyített, cölöpös szerkezetű és nyeregtetős építmény maradványa került elő. Ezek közül nyolc a folyómederrel párhuzamosan, kb. 80-100 mre keletre szabályos utcasort alkotott. A házak nagysága 6-6,5x 4-4,5 m között változott, s meglehetősen egységes képet mutatott. A házbelsőkre viszonylag kevés információnk van, de néhány esetben a gödörházakon belüli - nem a szerkezeti konstrukcióhoz tartozó - cölöphelyek talán egy szárító állványzatra vagy álló szövőszékre utalnak. A házakon belül csak ritkán lehetett tűzhelyre utaló égésmaradványokat, esetleg kemencéket felfedezni, de az egyéb részletek után sem maradtak régészetileg megfogható nyomok. A félig földbe mélyített lakóépületekhez, általában nyugati 188