A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1997-1998 (Debrecen, 1999)

Utak a múltba - Kivonat az M3 autópálya nyomvonalán feltárt régészeti leletek kiállítási katalógusából

Fodor István HAJDÚDOROG-CSÁRDADOMB SZARMATA TEMETKEZÉSEK A II-III. SZÁZADBÓL Hajdúdorog határának északi részén, a Tokajba vezető régi út keleti oldalán emelkedik a Csárdadomb, az M3-as autópálya 205,2-205,4 km közti szakaszán. A domb nevét onnan kapta, hogy aljában állott a múlt században a hajdú város út menti csárdaépülete. A dombtól mintegy 500 méterre északra húzódik a nyugat-keleti irányú, földsáncból és árokból álló római kori szarmata limes, az úgynevezett Csörsz-árok. A felszínen észlelt néhány kora Árpád-kori edénytöredék és a magnetométeres talajmérések által kimutatott kör alakú árkok utaltak az itteni régészeti jelenségekre és a leletmentő ásatás szükségességére. 60 x 100 méteres felületen a humuszréteg felső rétegét földgyaluval hordattuk le, majd a további feltárásokat kézi munkával végeztük. A területen négy történelmi korszak emlékei kerültek elő: két hamvasztásos kelta sír, 21 szarmata temetkezés, egy X-XI. századi falutelepülés 8 lakóháza, 4 külső kemencéje, műhelye és árokrendszere, valamint két újkori temetkezés és egy nagyméretű agyaggödör újkori betöltése. A szarmata temető sírjai közül hatot - amelyek a domb déli lejtőjén helyezkedtek el - 8-10 méter átmérőjű körárok fogott közre. (A hetedik körároknak csak kis részlete - északi ívének rövid szakasza - esett az ásatási területre.) Az árkok mélysége a mai felszíntől számítva 90-100 cm volt, az agyagos altalajban megfigyelt szélességük pedig 40-100 cm. A sírok fölé egykor földhalmot emeltek, melynek földjét az árkokból termelték ki. A kör alakú árkok a déli oldalon nem záródtak össze, itt 35-108 cm széles „bejárat" volt. Nagyjából az árkok által körbezárt terület közepén találtuk a téglalap alakú, nagyméretű (234-33x84-192 cm) észak-déli irányú sírgödröket, amelyek 100-150 cm-re mélyedtek a mai felszín alá. Egy kivételével mind a hat sírt még egykoron kirabolták. A sírrablók aknáikkal szinte pontosan a sírgödrökre ástak, akkoriban tehát a felszín fölé magasodó halmok még jól látszottak. (Az erózió és a földművelés csak a későbbi századokban egyengette el a felszínt, s tette láthatatlanná a halmok és árkok nyomát.) A kifosztott sírokban gazdag melléklet lehetett, ezt igazolják a szétdobált csontokon megtapadt zöld patinanyomok, amelyek az ezüst és bronz ékszerektől származnak. Az elhunytakat fejjel dél felé helyezték a sírgödörbe, némelyiket bizonyára koporsóban, amelynek famaradványait az egyik sírban megfigyelhettük. E halomsírok még változatlan formában őrzik a szarmaták ősi temetkezési szokásait, amelyeket a keleti steppéken feltárt temetőikből ismerünk. A sírok déli tájolása, a halmokat övező körárkok déli oldalán hagyott úgynevezett „bejáratok" az iráni nyelvű nomád népek Dél-kultuszával magyarázhatók: az élet forrásának a delelő, tüzes sugarú Napot tekintették s úgy vélték, a kihunyt földi élet túlvilági megújulása is onnan várható. (Az iráni nomádok nemezsátrainak bejárata is mindig dél felé néz.) Ezért fektették az elhunytat sírjába fejjel dél felé, hiszen hitük szerint a fej182