A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1997-1998 (Debrecen, 1999)

Utak a múltba - Kivonat az M3 autópálya nyomvonalán feltárt régészeti leletek kiállítási katalógusából

ben lakozik az embernek a múlandó testet túlélő lelke, amely a sírból majd dél felé távozik a túlvilágra, s útját a körárok déli megszakítása jelölte. A körárkok északi ívében edénytöredékeket és állatcsontokat leltünk, amelyek az elhunyt tiszteletére, a temetést követően bemutatott áldozatok emlékei. Az emléktorokon használt edényt összetörték s a halomsír árkába dobták, ide kerültek a feltorozott állatok csontjai is. Különös jelenséget figyeltünk meg a 18-as számmal jelölt körárok északi ívében: ide utólag egy férfi tetemét temették, fejjel nyugatnak. Keskeny sírgödre alig mélyedt az árok alja alá. Az elhunytat textíliába csavarva tették szűk sírjába, erről tanúskodnak összehúzott vállai, szorosan a testhez szorított karjai. Valószínűnek tarthatjuk, hogy a halom alatt nyugvó előkelő szolgáját temették ide, aki a közösség hite szerint a túlvilágon is gazdája szolgálatába lép majd. A többi 15 sír fölé nem emeltek földhalmot, itt nem voltak körárkok. Ezek a halomsíroktól északra, a dombtetőhöz közelebb helyezkedtek el, de még ugyancsak a déli lejtőn, egyet kivéve, amelyre a dombtetőtől északra találtunk rá. A sírgödrök alakja, az elhunytak tájolása az előbbiekével azonos, s ezeket a sírokat is - három kivételével - még egykoron kirabolták. Bár a rablás miatt csak következtethetünk a sírmellékletek egykori gazdagságára, szinte kétségtelen, hogy az egykori társadalom előkelőinek járt ki csupán a halmos temetkezés, a közrendűeket és szolgákat egyszerű sírgödörbe helyezték. így lehet ez még akkor is, ha a halomsírok egyikében - amelyet nem raboltak ki - meglehetősen szerény mellékleteket találtunk. Az anyagi gazdagság és a társadalmi rang ugyanis az ősi közösségekben sem állott mindig egymással egyenesvonalú összefüggésben. A szarmata temetkezési szokások szintén keletről hozott elemét figyelhettük meg az egyik itteni sírban: a sírfenéken faszén nyomokat észleltünk. A keleti szarmaták temetőiben széltében gyakorolt temetési szokás, hogy a sírt a tetem lebocsátása előtt kifüstölik, így tisztítván meg a halott örök lakhelyét az ártó, gonosz szellemektől. A sírokban lelt állatcsontok és a sírgödrök északi végében, a lábaknál elhelyezett edények a túlvilági útravaló maradványai. A halom nélküli sírokat is abban az időben rabolhatták ki, amikor a tetemek már elbomlottak, a sírhelyek azonban még jól látszottak. A rablógödröket általában a sírgödör déli részére ásták rá, kiszedték a fejet és a ruhát díszítő ékszereket, a test többi részét viszont általában érintetlenül hagyták. A vastárgyak erre az időre már oly mértékben elrozsdásodtak, hogy azoknak már nem vehették hasznát a sírrablók, így a sírban hagyták. Egy esetben bukkantunk csak halvány nyomára a sírrablók kereső árkának, ami nyilvánvalóan arra utal, hogy még jóval későbben is akadtak a régi temetőben kincskeresők, amikor a sírok helyét már nem lehetett látni a felszínen. A 2. számú sír déli végét is feldúlták a sírrablók, de a már hasznavehetetlen vasfibulát visszadobták a gödörbe, csakúgy mint az értéktelennek tartott bronzfibulát. A félhold alakú, spirális ezüstcsüngő is a rablógödör betöltéséből került elő, amelyet az elhunyt nyakában viselhetett egykor. A bizonyára felövezett férfi övén jobboldalt viselte kését és tarsolyát, amelyben tűzkészsége (csiholóvas, kova, tapló) kapott helyet. Övére függesztve hordta kardját is, amelyet eredeti helyén találtunk: a jobb láb mellett, a medencétől a bokáig húzódott az eredetileg mintegy 80 cm hosszú, egyenes kard. Markolattüskéjének és pengéjének hegye már morzsává oxidálódott. Ovális átmetszetű pengéjének szélessége 4-5 cm lehetett, amelyet fátokban hordtak. A tok famaradványai végig ráforrtak a rozsdás pengére. Az ilyen típusú kardok a rómaiakkal határos barbárok jellegzetes fegyvere volt a III-IV. században. Mivel a kardot e korban is általában a bal oldalon hordták, feltehető, hogy itt csupán a temetéskor tették az ellenkező oldalra. E szokás általánosan elterjedt az egykori nomád népeknél: úgy vélték, a túlvilágon a földi rend tükörképszerűen megcserélődik, ami itt a bal oldal, ott jobb oldal lesz. E sír azért érdemel különös figyelmet, mert az alföldi szarmata sírokban rendkívül ritkán fordul elő fegyver. Bizonyára valamely hitvilági elképzelésükből 183