A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1997-1998 (Debrecen, 1999)

Utak a múltba - Kivonat az M3 autópálya nyomvonalán feltárt régészeti leletek kiállítási katalógusából

Raczky Pál, Anders Alexandra, Nagy Emese, Kriveczky Béla, Hajdú Zsigmond, Szálai Tamás POLGÁR-NAGY KASZIBA RÉZKORI SÍROK A KR. E. V. ÉVEZRED VÉGÉRŐL A Polgár 12. számú lelőhelyként nyilvántartott dombhát a Tisza egykori meanderének keleti partján, a Kengyel-érnek nevezett holtág peremén található. A természetes előzményt alapul véve, a korábbi Tisza-meder vonalához kötődve, s azt lehetőség szerint kihasználva, az 1950-es években alakították ki az ország keleti felének nagy öntözőrendszerét, így az egykori folyómederszakasz ma a Nyugati-főcsatorna része. Az előzetes terepbejárások során a területen, mely az M3as autópálya nyomvonalának Budapesttől számított 138,6-138,7 km közötti szakaszán helyezkedik el, régészeti lelőhelyre utaló felszíni nyomokat találtunk. A helyszínen ezt követően magneto méteres méréseket végzett az ELTE Geofizikai Tanszéke. Az eredmények értékelése után világossá vált, hogy a vizsgált kiemelkedésen egy kör alakú, kettős árokrendszer található a felszín alatt, ugyanakkor a mágneses térképek alapján számos egyéb régészeti objektumra is következtetni lehetett. Az említett előmunkálatokat követően indult meg a leletmentés. Az intenzív őskori telepnek bizonyult helyen a legkorábbi periódust az alföldi vonaldíszes kerámia kultúrájának, az úgynevezett tiszadobi-bükki csoportnak a hagyatéka képezte. Kulturálisan ide köthető és a középső neolitikum végére datálható az ásatások során tisztázott kettős körárokrendszer és néhány nagyobb gödör is. Ugyanehhez a periódushoz sorolható egy másik kettős erődítési árok is, mely a körárkoktól távolabb, a vízparttal párhuzamosan, egyenes vonalban húzódott. A kora bronzkori makói csoport jellegzetes edénytöredékei egy nagyméretű hulladékgödörből kerültek elő. Szórványos leletek alapján a késő bronzkori gávai kultúra jelenlétére is következtethettünk. A szarmata korra félig földbe mélyített házak és kerek tárológödrök utaltak. Néhány karám-alapárok és hulladékgödör pedig valószínűleg a késő középkorhoz kapcsolható. A lelőhely északi feltárási határánál találtunk négy sírt, amelyek magukban önálló időszakot, a rézkor korai fázisát, azaz a tiszapolgári kultúrát képviselik. Két sír felnőttek, pontosabban egy férfi és egy nő csontvázát rejtette, a másik két sírból egy-egy gyermek maradványát tártuk fel. A temetkezések egymás közvetlen közelében helyezkedtek el, így azt állíthatjuk, hogy egy családi egység sírjait láthatjuk bennük. Valószínű az is, hogy e kis csoport nagyobb temetőhöz tartozott, annak legdélebbi temetkezéseit jelzi. A feltételezett temető kívül esik az M3-as autópálya nyomvonalán, ezért a teljes feltárás a leletmentés keretei között nem volt megvalósítható. A kiásott sírok mindegyike ÉK-DNY-i tájolású volt, e tényben nyilvánvalóan bizonyos szabályszerűség nyilvánul meg. A leggazdagabb mellékletű férfitemetkezés (39. objektum) kissé szabálytalan sírgödörben feküdt, jobb oldalán enyhén zsugorítva. A fej és a lábak körül 11 edényt bontottunk ki többé-kevésbé ép állapotban. A koponya mögött és a lapocka közelében egy-egy vadkan alsó állkapcsa helyezkedett el. Vadkanállkapcsok, illetve vadkanagyarból hasított lemezek gyakran fordultak elő férfisírok mellékleteként a Polgár-Csőszhalom környéki késő neolitikus lelőhelyen, de általában is gyakorinak mondhatók a Tisza-vidéki férfi temetkezésekkel kapcsolatban. 167