A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1997-1998 (Debrecen, 1999)

Utak a múltba - Kivonat az M3 autópálya nyomvonalán feltárt régészeti leletek kiállítási katalógusából

Koponyája közelében és a test mellett csiszolt és pattintott kőeszközöket tártunk fel. A fej és az ujjak mellett Spondylus-kagylóból csiszolt gyöngyök szóródtak mindenféle rendszer nélkül, ezek között egy csöves rézgyöngy is előfordult. A sír koponyához közeli részében két csiszolt csonteszközt, valamint kiskérődzők csontjait találtuk meg, melyek valószínűleg az egykori ételáldozat maradványai. A leírt rézkori temetkezést az ismert összehasonlító források fényében rendkívül gazdag férfi sírjaként értékelhetjük. Az előbbiekben bemutatott férfi közvetlen közelében kiásott női csontváz (38. objektum) háton feküdt, ugyancsak a fejnél és a lábaknál csoportosultak az edények, ezekből összesen 12 darabot vettünk számba. A medence körül tengeri kagylóból csiszolt gyöngyök sorát - az öv maradványát - bontottuk ki, de a sírban szétszórva több magányos gyöngyszemet is találtunk. Hasonló női viseletet a Polgár-Csőszhalom melletti újkőkor végi sírok esetében is meg tudtunk figyelni. Ott néhányszor rekonstruálni lehetett a kagylógyöngyökből álló öv tudatos elszakítását, illetve a gyöngyök sírgödörbe való szórását is az egykori temetési szertartás részeként, amire a PolgárNagy Kaszibán feltárt rézkori nő temetésével kapcsolatban is következtethetünk. Mindez azt jelenti, hogy általában a rézkor kulturális megnyilvánulásaiban, szertartásaiban erősen kötődött a korábbi neolitikus hagyományokhoz. A két felnőttsír melletti egyik gyermek csontváza (1. objektum) kissé bolygatott volt, ennek ellenére enyhén bal oldalára fordított, nyújtott testű elhelyezésre utaltak az eredeti pozícióban maradt csontok. A koponyánál és a derék tájon négy edénymellékletet figyeltünk meg. A sírgödörben Spondylus-kagylóból csiszolt gyöngyöket találtunk egyenletesen szétszórva, valószínű tehát, hogy itt is a felnőtt női sírnál már említett sajátos temetési szertartásról lehet szó. Talán ezt a megállapítást még azzal a finom megfigyeléssel is kiegészíthetjük, hogy a valaha együvé tartozó gyöngyök sírba való szórása a tetem elhelyezése előtt történhetett, mivel azok több esetben a csontok alól kerültek elő. A gyermek fejéhez egykor ételt helyeztek, amiről a kecske vagy juh csontmaradványai vallottak. Talán az egyik legbecsesebb sírmelléklet mégis két réz karperec volt. Az újkőkorban a női viselet gyakori részét képezték a tengeri kagylóból csiszolt karperecek. A rézkorban ez a viseleti szokás ugyan megmaradt, de a presztízs értéket hordozó korábbi nyersanyagot újabb váltotta fel, a réz. Az antropológiai jegyek mellett a felsorolt jelenségek alapján is azt valószínűsíthetjük, hogy a gyermeksírban kisleány nyugodott, aki kb. 7-10 éves lehetett. Mindebből természetesen az is kiolvasható, hogy a Polgár-Nagy Kaszibán megtalált kisleány „beleszületett" egy adott gazdasági, szociális szituációba, tehát a szülők „status quo"-ját láthatóan örökölte, mely az úgynevezett egyenlőségi elveken nyugvó közösségi viszonyokat, a nem örökölhető egyéni helyzetet nyilvánvalóan meghaladja. Általánosabb értelemben ez az „ősközösségi"-nek tekintett társadalmi formáció kereteinek felbomlását és új gazdasági, szociális viszonyulások kialakulásának korát jelzi. A rézkori sírcsoport utolsó feltárt tagja egy újabb gyermektemetkezés (15. objektum) volt. Az elhunytat nyújtott helyzetben, hátára fektetve helyezték a sírba. A mellékletek a korábbiakhoz képest talán szerénynek tűnnek: egy edény és egy réz karperec, mégis - az előzőekben elmondottakkal összhangban - a réz karperec fontos értékhordozó és a megkülönböztetett szociális helyzet kifejezője lehetett. A fentebb bemutatott sírok és azok leletei határozottan utalnak a polgár-csőszhalmi késő neolitikus településkomplexum életének befejezése utáni időszakra. Szélesebb összefüggésben itt az alföldi teli-települések megszűnését közvetlen követő, egységes régészeti kultúrával jelentkező új korszakról van szó. Nyilvánvaló, hogy a hosszú egyhelyben élést és intenzív gazdálkodást feltételező tellek után a kora rézkori nyíltszíni, egyrétegű telepek sokkal mozgékonyabb életmódról, merőben új gazdálkodástípusról tanúskodnak. Egyik oldalon tehát lényeges életmódbeli törés ta168