A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1997-1998 (Debrecen, 1999)
Utak a múltba - Kivonat az M3 autópálya nyomvonalán feltárt régészeti leletek kiállítási katalógusából
Raczky Pál, Anders Alexandra, Nagy Emese, Kurucz Katalin, Hajdú Zsigmond, Walter Meier-Arendt POLGÁR-CSŐSZHALOM-DŰLŐ ÚJKŐKOR VÉGI TELEP ÉS SÍROK A KR. E. V. ÉVEZREDBŐL A régészeti szakirodalomban régóta jól ismert lelőhely Polgár-Csőszhalom települési dombja, azaz teli-telepe, amely Polgár városától keletre, mintegy 5 km-re található a Polgár-Hajdúnánás műút közvetlen közelében. Ez az újkőkor (neolitikum) végi - a mai felszíntől közel 4 m magasan kiemelkedő - településhalom 80-100 km-re északra található a balkáni, dél-alföldi eredetű, rokon kulturális tömbtől, a tiszai-herpályi kultúrák elterjedési területétől. Ezen a lelőhelyen 1989 óta folyik szisztematikus régészeti kutatás az Eötvös Loránd Tudományegyetem Régészettudományi Intézete, a Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Igazgatósága, valamint a Museum für Vor und Frühgeschichte (Frankfurt am Main) intézményeinek együttműködésében. Az említett ásatások, továbbá magnetométeres és légifotós vizsgálatok eredményeként világossá vált, hogy a település dombját ötszörös körárok-, illetve sáncrendszer vette körül. A felfedezett védművet nagyjából a fő égtájak irányából négy bejárat szakította meg. Már önmagában ez a jelenség is arra utalt, hogy a polgári telep szoros összefüggést mutat a dunántúli és közép-európai lengyeli kultúra tipikus körépítményeivel, az úgynevezett „wood-henge" konstrukciókkal is. A feltárt leletanyag méginkább megerősítette azt a feltételezést, hogy Polgáron két kulturális régió találkozásának nyomait találtuk meg: a dél-alföldi teli-kultúrák (tiszai és herpályi kulturális egységek), valamint a dunántúli lengyeli művelődés sajátos összefonódását az újkőkor végéről. A csőszhalmi teli ásatása és magnetométeres felmérése mindezeken túl a körárkokkal övezett területen összességében 13-16 ház nyomát valószínűsítette, s ez házanként 6 fővel számolva, 7896 fős maximális lélekszámot jelent a telep egy adott időhorizontjára nézve. Ugyanakkor az ötszörös körárokrendszer közelítőleg 30 000 - 40 000 m 3 földmunkát, azaz fantasztikus erőkoncentrációt testesít meg. Mindezek alapján - csupán elméleti megfontolásból - következtettünk arra, hogy a csőszhalmi települési halom és az azt övező körárokrendszer nem egyszerűen a lelőhelyen számításba jöhető népesség erőfeszítésének eredményeként jött létre. A csőszhalmi különleges körárkos „telep" és az ott bizonyítható fizikai munka egy nagyobb populáció közreműködését igényli. A vázolt logikai összefüggések egyenes következményeként Csőszhalom környékén valahol számítani lehetett egy nagyobb településre, amelynek népessége magát a teli dombját közösségi helyként, talán „szentélykörzet"-ként használta. Ebben az öszszefüggésben Csőszhalom nem egyszerűen „hétköznapi" település, mint általában a dél-alföldi késő neolitikus tellek, sokkal inkább a mindennapi szférától elválasztott, szakrális funkciójú területet képviselhetett. Az M3-as autópálya tervezett nyomvonala a csőszhalmi települési halomtól keletre, mintegy 500 m-re, észak-déli irányban metszi azt az északkeleti-délnyugati partvonulatot, amelyen maga a teli-telep is áll. Ezen a területen, illetve ennek tágabb környékén is intenzív terepbejárásokat, magnetométeres vizsgálatokat, valamint talaj szondázást végeztünk. Az interdiszciplináris kutatások együttes eredményeként kiderült, hogy a korábban jól ismert csőszhalmi dombot egy nagy 156
