A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1997-1998 (Debrecen, 1999)

Utak a múltba - Kivonat az M3 autópálya nyomvonalán feltárt régészeti leletek kiállítási katalógusából

kiterjedésű horizontális település veszi körül. Ez a telep közelítőleg 700 x 400 m-es területen, kelet-nyugati irányban, hosszan elnyúlva követi az egykori Tisza-meander partszegélyét, s tulajdonképpen e lelőhely nyugati szélén, de azon belül helyezkedik el maga a csőszhalmi teli. Az autópályához kötődő előzetes topográfiai vizsgálatok is megerősítették azt a meglepő tényt, hogy itt egy 28 hektár nagyságú egyrétegű település nyomai találhatók a késői neolitikumból. Ez a körülmény annál is inkább figyelmet érdemel, mert a dél-alföldi tiszai telepek nem haladják meg a 12 hektár nagyságot, ugyanakkor a Berettyó-vidéki, herpályi tellek még az 1 hektár kiterjedést sem érik el. Az időben párhuzamos dunántúli lengyeli kultúra 250 ismert településéből is csupán 10-15 tartozik a 20-30 hektár közötti mérettartományhoz. Mindebből egyértelműen következik, hogy a polgári település nagyságával is példa nélküli a Tisza-vidéki újkőkorban, s ráadásul e méretbeli sajátossága határozottan a Dunántúl és a Gödöllői-dombvidék lengyeli kultúrájához köti. Talán az sem véletlen, hogy a lengyeli kultúra egyik legkeletebbi települése, Aszód szintén kivételes a maga 20-25 hektár kiterjedésével. Mindemellett a lengyeli kultúra néhány szórványos telepe, a Dunántúl és a Duna-könyök balpartjának fő elterjedési területétől messze keletre, az ÉszakiKözéphegység előterében is előfordul (Monosbél, Hernádcéce). Az alföldi és dunántúli újkőkori kultúrák felső-Tisza-vidéki előretörése valószínűleg a Tokaj környéki kő nyersanyag, az obszidián elérését és „kereskedelmi" továbbítását célozta. Ilyen összefüggésben a polgári telep helyzete, azaz Tokajhoz való közelsége azt sugallja, hogy stratégiai jelentősége lehetett a keleti, nyugati és északi régiók cserekapcsolataiban. Valószínűleg a polgári lelőhely az említett nagy kulturális egységek találkozását, bizonyos szimbiózisát testesítette meg a körárokrendszer és a központi teli együttesével, illetve a leletanyagban kimutatható sokszínűséggel. Az M3-as autópálya nyomvonalán folyó régészeti leletmentés során tulajdonképpen egy közel 400 m hosszú és 100 m széles, észak-déli metszetet kaphattunk egy nagy késő neolitikus településből, ez a Budapesttől számított 177,5-178 km közötti útszelvényeket jelenti. A feltáró munkák során a teljes 4 hektár nagyságú felületet letisztítottuk a kevert 35-40 cm vastag felső humuszréteg eltávolítása után, s így az egykori települési objektumok maradványai sötétebb foltjaikkal jól kirajzolódtak a bolygatatlan sárga altalaj szintjén. Az így lerajzolt és régészetileg dokumentált objektumok világos képet adtak az újkőkori telepről: jól körülhatárolhatóvá vált a telep északi és déli határa. Ezek után az északi vízparti rész felől dél felé haladva folytattuk a települési maradványok szisztematikus feltárását. E munka eredményeként 1996-ig körülbelül 2,5 hektár összefüggő felületet tártunk fel és további 1,5 hektárról rendelkezünk részletes felszínrajzzal az objektumok szűztalajon jelentkező foltjairól. Ez azt jelenti, hogy jelenleg Magyarországon a polgári a legnagyobb kiásott újkőkori telep, reprezentatív értéke a hasonló jellegű közép- és nyugat-európai régészeti kutatások eredményeivel teszi összehasonlíthatóvá. A nagy felületű feltárás egyik érdekessége volt, hogy mindenfajta összefüggés nélkül egy magányos vaskori szkíta urnasírt találtunk a Kr. e. VI. századból. A lelőhelyen a késő neolitikus emlékek mellett a szarmata kor maradványai is előkerültek. Az egykori Tisza-ártér déli peremén, azaz a lelőhely északi határán kettős árok-, illetve sáncrendszer nyomát sikerült megtalálnunk, amely kelet-nyugati irányban követte a partvonulatot. Ettől délre szórványosan félig földbe mélyített négyszögletes házak, kemencék, raktár- és füstölőgödrök, kutak, valamint áldozógödrök és sírok voltak megfigyelhetők a feltárt területen. Mindezek nyomán a késő szarmata kor (HI-IV. század) nem túl intenzív településére következtethetünk a jelenségek és a vonatkozó leletek behatóbb elemzését megelőzve. Az újkőkor végi település házai és gödrei közvetlenül az egykori vízpart közelében kezdődtek és folyamatosan húzódtak egészen a mai hajdúnánási műúttól délre, mintegy 30-40 m-ig, ahol 157