A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1995-1996 (Debrecen, 1998)

Természettudomány - Szabó Sándor: Adatok a debreceni Nagyerdő néhány tarkalepkéjének életmódjáról

Pókhálós lepke (Araschnia levana) C-betűs lepke (Polygonia c-album) Kis rókalepke (Aglais urticae) Közönséges gyöngyházlepke (Issoria lathonia) Figyeltem a csoportosan nevelkedő fajokat, melyeknél egészen a bábozódásig igen tartós egymást segítő az egész hernyókolónia számára nagyfokú előnyt jelent a társas együttlét. Ezekre a közösen épített szövedék és hernyófészek jellemző. Ilyen fajok a nagy rókalepke, kis rókalepke, pókhálós lepke, nappali pávaszem, gyászlepke, a táplálkozás és a paraziták és predátorok ellen közösen lépnek fel, többnyire szájváladékot bocsátanak ki. A pókhálós lepke kivételével imágóként telelnek át. A vizsgált tarkalepkék (Nymphalidae) jellemzése A tarkalepkék első lábpárja csökevényes, így ezt mászáshoz és kapaszkodáshoz használni nem tudják. A középső és hátsó lábukat használják. Pihenés és áttelelés alatt megérintve őket a lepke holtnak tetteti magát, lábait szorosan a testhez húzza. Lábaik törékenyek, gyengék, mégis a testet úgy tartják, hogy az ne érjen a talajhoz. A lepkék szeme fejükhöz mérve nagy, olykor szőrös. Térlátásuk fejlett, legkisebb árnyékra felrepülnek. Nyelvük spirálba feltekerhető csövecske, ezzel a lepke felszívja a virágok nektárját, harmatcseppet vagy a földből, állati ürülékből ásványi sókat és aminosavakat. Növények megporzásában a dongók után következnek. Toruk merev, erős kitartó repülésre képesek, a vándorfajok több száz kilométert is megtesznek. A szárnyuk gyakran csipkés, karélyos szélű. Szárnyukon rikító, színpompás rajzolatok láthatók. Gyakori a vöröses-barna alapszín, kék, sárga, fehér, fekete rajzolati elemek. A szárnyak színi felületén szemfoltok az ellenség elriasztására szolgál, a fonákuk egyszínű fekete, barnás árnyalattal tökéletesen rejtő szín, fontos a több hónapig tartó áttelelés alatt. Ekkor a fonákhoz hasonló színű aljzatot választ a lepke és itt meghúzódva telel át. Hernyóik testét apró szőrök, elágazó tüskék fedik. Színezetükkel hatékonyan hasznosítják a tavaszi időszakban a rendelkezésre álló hőmennyiséget. A szövedék amit közösen készítenek, igen kedvező mikroklimatikus viszonyokat teremt és egyben védi is a hernyókat. Bábjaik fejjel lefelé lógva a tápnövényen vagy attól tekintélyes távolságra gondosan kiválasztott helyen található. A tüskeszerű kinövések, fémes foltok is a báb önvédelmi eszközei a predátorokkal szemben. Gyors rángatózással igyekeznek a bábfúrkészeket is távol tartani. Pókhálós lepke (Araschnia levana) Elterjedéséhez tartozik Európa középső része, Szibérián át Japánig. Hiányzik az Északi-tenger mentéről, Skandináviából, Angliából, a Balkán-félsziget nagy részéről és Olaszországból. Élőhelyein ahol előfordul, ott is csak szigetszerűen lép fel (Helgard Reicholf-Riehm). Tavaszi (f. levana) és nyári (f. prorsa) oly mértékben különbözik egymástól színezetben és nagyságban, hogy eredetileg két fajnak írták le. A tavaszi forma jóval kisebb szárnyú, vöröses fekete rajzokkal, a fonákján a narancsos alapszínt fehér vonalak hálózzák be, innen ered a pókhálós név is. A nyári alak szárnyának színe fekete, sárga vékonyabb, vöröses kerettel díszített. Ez a két nagyban különböző forma az eltérő fotoperiódizmus lévén fellépő hormonális folyamatoknak tudható be. A sesondimorfizmus iskolapéldái. Ez a tulajdonságuk csak Kína mérsékelt övi területén előforduló két további pókhálóslepke-fajnál is érvényesül. 36