A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1995-1996 (Debrecen, 1998)

Természettudomány - Szabó Sándor: Adatok a debreceni Nagyerdő néhány tarkalepkéjének életmódjáról

Elterjedésére az jellemző, hogy az 1000 m-t meghaladó magasságokban csak kivételesen él meg. Elsősorban dombvidéki, de alföldi területeken és középhegységi élőhelyeken a félárnyékos, páradús, nedves, nyirkos erdőket részesíti előnyben. Élőhelyén gyakori is lehet, majd több évre eltűnik, erősen hullámzóan jelentkező faj. Utóbbi években a légaszály miatt sok korábban ismert biotópjából, így a debreceni Nagyerdő nagy részéről eltűnt. Ez részben környezetszennyezésre és részben klimatikus okokra vezethető vissza. Hernyói különösen Ll-es korukban igen sebezhetők, tömegesen pusztulnak el poros kiülepedésektől, főleg ha az erős felmelegedés és páraszegény viszonyok között érik őket. A Tócó völgyi populációból kiindulva ismét az 1996-os évben terjedőben van a pókhálós lepke a Nagyerdő keleti felében is, ahol 1987-től egyáltalán nem lehetett megfigyelni. Az imágó két nemzedékben repül, ritkán egy csonka harmadik nemzedéket is létrehoz. A tavaszi nemzedék április elején-közepén kel ki és egészen június elejéig megtalálható. A második generáció július közepétől augusztusig repül. Az utóbbi nemzedék a nyári hőségnapokon gyakorta szívogat nedves talaj foltokon, pocsolyák peremén. Mindkét nemzedék aktív viráglátogató, személyes megfigyeléssel állati ürüléken, sőt dögön is láttam szívogatni, főleg nőstényeket. Irodalmi adatok szerint erjedőben lévő gyümölcsön is megtalálható (Ronkay, 1976). Hernyója társasán él a nagycsalánon. Teste fekete, finoman behintett fehér foltokkal. Hátoldalon és oldalt sárgásfehér vonalakkal díszített, rendezett sorokban fekete tüskéket hordoz. A fejtokból két nagyobb előretekintő, szarvszerű tüskét visel. A haslábai sárgásbarnák. Erdei biotóphoz ragaszkodó, bábként áttelelő tarkalapkénk, mely Európa számos iparilag fejlett országában eltűnőben van. Tipikus élőhelye a szegélytársulások környezetében magaskórós növényzettel borított, nedves, páratelt irtások, tisztások, erdei utak, árokpartok mentén van. Kedveli a kisebb fák, cserjék alatt növő csalánfoltokat. Fontos, hogy a közelben nektárforrást jelentő ernyősök, fészkesek, virágzó cserjék legyenek. Mindkét nem érési táplálkozásához igényli a virágok nektárját. Eredeti élőhelyétől az erdőtől csak ritkán távolodik el. Néha kultúrbiotópban - ahol tápnövénye a nagycsalán nő -, időleges, nem tartós kolóniákat képezhet (gyümölcsösökben, házikertben), amely azonban csak kivételes nedvesebb években figyelhető csak meg. A biotópjától való elkóborlás a tavaszi nemzedéknél is megfigyelhető. Ekkor az erdőszegélyt elhagyva szárazabb, fátlan domboldalakon, virággazdag útmenti területeken is felbukkanhat. Vonzódik a sárgaszínű fészkesekhez (Taraxacum), de erdőszéli cserjéken (Prunus) is előszeretettel szívogat. Sajnos a kökénycserjék állománya vészjóslóan csökken a debreceni Nagyerdőn is. Útszélesítések, tisztogatások elsőrendű áldozatává válnak a madarak számára és sok rovar számára búvóhelyet és táplálékot jelentő cserjesávok. A petéket a nőstény egészen egyedi módon a csalánlevelek fonákjára rakja, egymásután füzérszerűen, kis 5-17 darabból álló tornyokat képezve. A kikelő hernyók először a tojáshéjat eszik meg, majd közös szövedéket készítve ennek védelmében táplálkoznak egészen az utolsó vedlésig. Csak a bábozódás idején szélednek szét. Bábjuk fejjel lefelé lóg. Szürkésbarna színezetű, gyakran fémes foltokkal díszített. Apró tüskeszerű kinövéseket hordoz különösen a potroh háti oldalán. Ezt mint fegyvert veti be a parazita fürkészekkel szemben. Igen heves, eleinte rendezetlen, később egyirányú rendezett rángatózással zavarta el a betolakodót. A bábok szétszórva egyesével néha a tápnövényen vagy fatörzsen, ágakon találhatók. Erődspusztai (Bánk, Csere, Haláp, Fancsika) területén lévő erdőkben erős életképes populációi élnek. Nagyerdei populációja a többéves kedvezőtlen aszályos, száraz évek után ismét feljövőben van. Az 1996-os évben a második nemzedék, mely szinte robbanásszerűen jött fel a tavaszi nemzedék után egy harmadik nemzedék is kialakult, mely sikeresen bebábozódott, mivel az egészen későn érkező fagy nem károsította a példányokat. 1996 októberének utolsó harmadában is voltak kifejlett népes kolóniák a melegebb, csalánnal borított erdőszegélyeken. 37