A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1995-1996 (Debrecen, 1998)

Történelem - Ablonczy Balázs: Az 1802-es és az 1881-es debreceni tűzvész történetéről

cákon összetorlódva az emberek egymást taposták. Igyekeztek kijutni a pokolból. Mindenfelől szállt a pernye és a por. A tömegnek szüntelenül fülébe hangzott az összeomló házak robaja, az itt-ott kicsapó tüz pedig valóban a világvége érzetét kelthette. Székely József azt adja tudtunkra a vész perceiről, Szüts Sáráéval egy kötetben megjelent verses elbeszélésében: Még mos t-is borzadok, ha r'á emlékezem Verődnek térdeim, reszket mindkét kezem Bessenyei, bár nem volt Debrecenben a katasztrófa bekövetkeztekor, nagyon szemléletes képet nyújtott az állapotokról, már említett filozofikus költeményében: 'E bukik, a téved, 's tud menni mere. Döbörgés, tolongás; a nép kiáltása. Rohanás, ropogás; a lángnak zúgása Töltik bé a várost rémítő lármával 'S keserves népének nagy jaj siralmával*

2 Szüts Sára némileg földhözragadtabban, de realistán írta: Sok oktalan barmok, repülő állatok futkostak a' tűzben, mivel nem volt nyugtok; Emberi segítség nem bírhatott vele; Az udvaron lévő kutak földig égtek és a zöldellő fák mind meg-feketültek Sok el-aggott öreg alig tudott menni, Még-is a futásra kénytelen volt lenni

53 Talán nem túlzás olyan sokkról beszélni, amely könnyen átcsaphatott valamiféle apokaliptikus hangulatba. Az épségben kijutottakat minden bizonnyal megviselték a látottak, legalábbis erre következtethetünk Kabai János tudósításából: Kívül a Városon jaj szóval kerengtek Mint kéttségbe estek a' porba fetrengtek.

54 Este hat órára a város északi és nyugati része teljesen leégett, a templommal, a Verestoronnyal, tanári lakásokkal és számos magánházzal együtt. A tűz "ölbevette" (Keresztesi József kifejezése) a város, sőt az ország büszkeségét, a Református Kollégiumot, és annak főépülete szintén a lángok martaléka lett. A balszerencse odáig ment, hogy a város egyetlen fecskendőjét rejtő "machinárium" is elpusztult, a machinista ifjak diáriumával együtt. Megmenekült a kollégium vastáblákkal védett könyvtára, amelyet Lente Dávid könyvtáros - saját javainak mentésével nem törődve - néhány diák segítségével biztonságba helyezett. A coetust Karika Pál szenior, élete kockáztatása árán mentette meg, amikor néhány segítőjével leszedte az épület zsindelytetejét.

55 Megmenekültek a köztanítói lakok is. A Bécsben megjelenő Magyar Kurír még azt is tudni vélte, 52 Bessenyei: i. m. 56. o. 53 Szüts: i. m. 1802., 3. 54 Kabai: i. m. 27. o. 55 Keresztesi: i. m. 391. o. 202