A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1995-1996 (Debrecen, 1998)

Természettudomány - Szabó Sándor: Adatok a debreceni Nagyerdő néhány tarkalepkéjének életmódjáról

próbálja az őt elfogyasztani kívánó madarakat távol tartani. Szárnyának fonákja barnásfekete, kissé hullámos, mélyfekete vonalakkal tökéletesen beilleszkedik pihenő állapotban környezetébe. Az 1960-es évek elején Debrecenben és környékén szinte gradációszerüen lépett fel, még a belvárosi parkokban is tömeges volt. Tápnövénye a nagylevelű csalán {Urtica dioica), mely sajnos környezetünk legelterjedtebb gyomnövénye lett, a meggondolatlan nitrogénműtrágyázások folytán. A másik alkalomszerűen fogyasztott tápnövénye a vadkomló (Humulus lupulus). A nőstény a világoszöld, fényes, ovális alakú petéit a tápnövény levelének fonákjára kisebb csomókba helyezi. A petéken nyolc hosszanti borda fut végig, ez is a jobb és biztosabb tapadását szolgálja a petének az aljzathoz. A kis hernyók két hét múlva kelnek ki. Színük ekkor még sötétsárga, de ekkor már hozzálátnak a jellegzetes ezüstszerű szövedék készítéséhez. Ennek védelmében táplálkoznak teljes kifejlődésükig, amikor szétszéledve bábozódási helyet keresnek maguknak. A kifejlett hernyók mélyfekete alapon, fehér pontokkal finoman behintettek. A fejtokjuk fekete színű, lábaik vörhenyesek. Hátukon és oldalukon elágazódé tüskéket hordoznak, ezek szintén feketék. Igen fejlett és magasszintű a szociális magatartásuk. Közösen táplálkoznak, szövedéket szintén közösen készítenek, mely a kolónia védelmét és az aljzat beszövése folytán mint közlekedő utat használnak. Ellenséggel szemben közösen lépnek fel, jellegzetes rángásokkal jelzik a nemkívánt betolakodót. Hisztamin tartamú zöldes szájváladékot bocsátanak a kolónia tagjaihoz közeledő ellenségre. Végső fázisban a hernyók levetik a földre magukat és így próbálnak megmenekülni, a fajfenntartást biztosítani a jövő számára. Az utolsó vedlés után a kifejlett hernyók szétszélednek és kisebb csoportokba vagy többnyire egyenként, néhány napig még táplálkoznak, majd elhagyva a területet, bábozódásra alkalmas helyet keresnek maguknak. Ez a folyamat már egyedi, sohasem társas módon történik. A bábok jellegzetesen fémfényűek, és kitinizált tüskéket hordoznak. Megérintve a bábok eleinte rendezetlen, majd alternáló mozgással a tüskék bevezetésével meghátrálásra késztetik a támadó bábfürkészeket. A bábok fejjel lefelé lógnak és két heti látszólagos pihenő után kelnek ki a lepkék, többnyire a reggeli órákban. A kikelést megelőzően a színük elsötétül, a szárnyhüvely már a miniatűr lepkeszárnyat mutatja. Kikelés után vöröses színű vizeletet ürít a frissen kikelt lepke. Néhány órai pihenő után, mely alatt teljesen megszilárdul a szárny, útra kelnek. Az Alföldön két, esetleg három nemzedéket is képeznek. Hegyvidéken egy nemzedékűek. Kísérletek tanulsága szerint ez nem minden évben alakul így, mivel az időjárás drasztikusan megváltoztatja ezeket a generációs számokat. Évek óta megfigyelt élettani jelenség az, hogy ez a faj is az igen száraz kánikulai heteket védett helyen elhúzódva alvással vészeli át. Ezt aestivációnak nevezzük. A lepkék ez előtt és után igen aktívan táplálkoznak, nektárban gazdag virágokat keresnek fel. Több esetben bebizonyosodott, hogy akadnak példányok is, amelyek már csak a következő év tavaszán ébrednek fel aktív pihenőjükből. Ezt hegyvidéki területen, Jósvafőn tapasztaltam több éven át tartó megfigyelés során. A többség viszont a júliusi és augusztusi hetek átalvása után augusztus közepétől párzanak és újabb generációt képeznek. Ezek októberre kifejlődve áttelelnek. Szintén egyedi megfigyelés ennél a fajnál az őszi időszakban a szénhidrátdús gyümölcsökön való szívogatás, mely során tartalék tápanyagot vesznek fel a sikeres áttelelés érdekében. Az áttelelő helyet igen gondosan választják ki a nappali pávaszem lepkék. Bármilyen zavaró körülmény esetén elhagyják a területet. Fő szempont a sötét, kellően párás, hűvös hely, ahol a közel hat hónapot nyugalomban tölthetik el. Természet adta búvóhelyek (faodvak, barlangok, üregek, farakások) mellett gyakorta keresi fel az épületeket (pincék, pajták, istállók, kutak), ahol át tud telelni. Télen fűtött szobába kerülve a tartalék tápanyagok gyors elégetése miatt hamar elpusztulnak. Igénylik a hideget és a fényhiányt áttelelésük alatt. Eközben gyakorta esnek áldozatául egerek, madarak, penészesedés, hirtelen jött hőmérséklet változásnak. 45