A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1995-1996 (Debrecen, 1998)

Művészettörténet, Iparművészettörténet - P. Szalay Emőke: Ónedények Békés megyében

P. Szalay Emőke ÓNEDÉNYEK BÉKÉS MEGYÉBEN Az ónedények használatának virágkora a XVII-XVIII. század volt. Ebben a két évszázadban mind a vallási-közösségi életben, mind a mindennapokban különös figyelemmel használták az ónból készült különböző tárgyakat, természetesen elsősorban az ónedényeket. Békés megye bizonyos fokig különleges helyzetben van, ha az előbbi - az ország egész területére érvényes - szempontok alapján vizsgáljuk a fennmaradt ónedényállományt. Mivel a megye a török hódoltság alatt súlyos pusztulást szenvedett, betelepítése a XVIII. században indult meg. Területén nem voltak igazi városok, így a céhek nem játszottak jelentős szerepet. Ez a magyarázata, hogy céhedényeket és a mindennapi életben használt edényeket egyaránt nem találtam a megye múzeumaiban. így Békés megye esetében a gyűjtőmunka számára az ónedények harmadik csoportja maradt, az egyházi használatban, a szentségek kiszolgáltatására készült edényeké. Az előbbi két csoporttal szemben szerencsére itt jelentős számú tárgyat sikerült feltárni, ami újólag alátámasztja azt a megállapítást, hogy az ónedények a „szegények ezüstje"-ként a református egyház körében igen kedveltek voltak. A megye északi részében lévő falvak legnagyobb része református. Ezek, ha veszteségekkel is, de átélték a XVII. századot, ragaszkodva a református vallásukhoz. Velük szemben a megye többi részén az újratelepítés után jöttek létre a gyülekezetek, amelyeknek nagyobb része evangélikus vallású volt. Néhány nagyobb helyet kivéve a XIX. században építettek templomot, szerelték fel klenódiumokkal. Ez az oka, hogy a feltárt anyag legnagyobb része a református egyházközségekben maradt fenn, az evangélikus gyülekezetekben jóval kevesebb tárgyat sikerült találni. A református egyház által használt edényeket funkció szerint két csoportra oszthatjuk. Az első, szám szerint sokkal jelentősebb csoportot az úrvacsora osztás edényei: boroskannák, bortartó edények, kelyhek és kenyérosztó tányérok alkotják. A keresztelésnél használt edények - keresztelőkancsók és tálak jóval kisebb számúak. Ez nem tekinthető véletlennek, hiszen a különböző öszszeírásokból kitűnik, hogy a tehetős gyülekezetek általában több boroskannát használtak, míg keresztelő kancsó és tál mindig csupán egy volt. További különbség a két csoport között, hogy míg úrvacsora osztás évente néhány alkalommal van, jelenleg hatszor, addig a keresztelő edényeket jóval többször használták. Nem tekinthető tehát véletlennek, hogy Békés megyében is a viszonylag nagyméretű boroskannák alkotják a legnagyobb csoportot. Bár ezt az edényformát az élet más területein is használták, pl. céhedényeket, talán legjellegzetesebbnek mégis az egyházi használatát tekinthetjük, amit az is bizonyít, hogy az országos ónedény állományban az ónkannák legtöbbje a református egyházközségekben maradt fenn. Békés megyében 87 ónkannát sikerült összegyűjteni. Ezek kivétel nélkül mind egyházi használatúak. Nagy számuknak az a magyarázata, hogy a gyülekezetek nagy részében nem egy, hanem 393