A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1995-1996 (Debrecen, 1998)

Művészettörténet, Iparművészettörténet - P. Szalay Emőke: Ónedények Békés megyében

több található. Előfordult, hogy egyszerre két edényt szereztek be. A tehetősebb gyülekezetekben gyakori a négy, hat, esetleg nyolc ónkanna is, amint erre a mezőberényi, füzesgyarmati, szeghalmi, békési egyházközség a példa. Mivel mind jelentős nagyságú, a közösségek számára értékes edény volt, legnagyobb részük feliratos, amelyben megörökítették a gyülekezet nevét, a megszerzés idejét, az ajándékozók nevét. Az évszámok vizsgálatából kitűnik, hogy legnagyobb részük, 62 kanna, a XVIII. században készült, ami ismételten alátámasztja azt a megállapítást, hogy a XVIII. században a meginduló gazdasági fellendülés révén megnőtt a hívek adományozó kedve és igyekeztek felszerelni egyházukat a szükséges szent edényekkel. A kannák elemzése alapján úgy tűnik, hogy a XVIII. században a vidéket a kassai ónöntők látták el edényekkel. A legtöbb jegy - ami sajnos önmagában elég kevés - erre az óngyártó központra utal. A formai azonosságok, több hasonlóság alapján az említett jegyekre támaszkodva három csoportba sorolható a kannák több mint a fele, melyek 1720-1780 között készültek. Mivel talán éppen kedveltsége miatt ez az edényforma a különböző központokban kevés eltérő formai sajátossággal rendelkezik, meglehetősen nehéz a készítési hely meghatározása. Természetesen az esetleges helyhezkötéssel együtt jár a tévedés kockázata, amelyet azonban vállalni szükséges. Az előbb említett csoportosítás alapján az első típusba azokat a kannákat sorolhatjuk, amelyek a jellegzetes erősen domborodó talpú, hengeres testű kiöntőcsőrös formát mutatják. A testüket tagoló kettős bordagyűrűből a felső sort a kiöntőcsőr megszakítja. Az ide kapcsolható 11 kanna az évszámok alapján 1721-1747 között készült. (1-11. számú tárgy). A csoportban található három kassai jegy 1731—1747-ből való és egy évszám nélküli edényen. A kannák fedelének fogója változatos, korongos, makkos, gömbös egyaránt előfordul. Az ujjtámasz a fedélen rögzített becsavarodó szélű leveles, illetve gyöngyös díszítésű. Igen hasonló hozzájuk két 1752-es edény, amelyek csupán annyiban különböznek, hogy az ujjtámaszuk a fülön rögzített (12-13. számú). A legszámosabb csoportot azok a kannák alkotják, amelyek csupán abban térnek el az előzőektől, hogy a felső bordagyűrűjük közvetlenül a kiöntő csőr alján fogja körbe a testet. Gyakori itt a fedélfogó egyre kisebbedő korongos megoldása, de van gömbös fogó is. Az ujjtámasz itt is a fedélen rögzített, becsavarodó. A legkorábbi évszámos 1755-ből való, a legkésőbbi 1780-as. Három edényen található kassai jegy 1763-1780 és egy évszám nélkülin (14-30. számú kannák). Míg az előbbi csoportoknál a talp erősen domborodott, és mind kiöntőcsőrös volt, kettős bordagyűrűvel, a következők formailag változatosabbak. A talpuk kisebb, szájuk többségében kerek, testük általában csupán pontozott sávokkal díszes, kettős gyűrűs két kanna, kettő pedig egy gyűrűs. Jellemző rájuk a díszes, gyöngysoros, rokokó szeszélyes ujjtámasz és a fedélen hegyes fenyőtoboz fogó. A készítési idejük évszámaik alapján 1720-1746 közé esik. A csoport egyik tagján eperjesi jegy szerepel, míg egy másik elmosódott esetleg kassai (31-38. számú kanna). Ugyancsak a Felvidéket, esetleg Kassát véljük a következő 12 kanna készítési helyének 17281778 közötti időből. Ezek felfelé szűkülő oldalúak, kis talpúak. Kiöntőcsőrös és kerek szájú egyaránt van közöttük, fedélfogójuk kúpos és korongos, billentőjük a fedélen rögzített becsavarodó, gyöngyös díszítésű. Egy közülük 1747-ből kassai jeggyel ellátott (39-50). Itt sorolunk fel még három, az előbbiektől arányaiban eltérő - ugyanis azoknál karcsúbbak, keskenyebb oldalúak - edényt, 1728-1765 között készültek. Kettő kiöntőcsőrös, a harmadik kerek szájú. A kiöntőcsőrösek bordagyűrűvel ellátottak. Mind jegy nélküliek ugyan, de esetleg a Felvidékhez kapcsolhatjuk őket (51-52. számú kanna). Egy kis talpú, viszonylag zömök, nagy kiöntőcsőrös, nagyméretű, gömbös ujjtámaszú edény jegye alapján lőcsei készítésű (54. számú). Egy gyűrűs talpú, felfelé szűkülő testű, oldalán kettős gyűrűvel, kerek szájjal, lapos fedelén fogó, ujjtámasza a fedélen rögzített, kétfejű sasos fenékrózsával győri mester munkája (55. számú edény). 394