A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1995-1996 (Debrecen, 1998)

Természettudomány - Szabó Sándor: Adatok a debreceni Nagyerdő néhány tarkalepkéjének életmódjáról

Atalanta lepke (Vanessa atalanta) Elterjedése Európától egészen Ázsiáig tart, előfordul Észak-Afrikában és a Kanári-szigeteken, valamint ember általi betelepítés révén Észak-Amerikában is elterjedt (Helgard Reicholf-Riehm). Szinte minden természetes biotópban megtalálható, ahol a tápnövénye a csalán előfordul. Úgy alföldi, mint hegyvidéki területeken egészen 1000 m-es tengerszintig. Kimondottan vándorlepke, mely a Földközi-tenger vidékéről minden év tavaszán északra repülve benépesíti a közép- és észak-európai tájakat, ahol időjárástól függően 1-3 nemzedéket képez, ezek őszre ismét útrakelnek és visszavándorolnak a mediterránumba. Annak ellenére, hogy migráló faj, az atalanta faunánknak évről évre rendszeresen visszatérő alkotóelemét képezi. Hernyója a talaj nitrogénfeldúsulása miatt agresszívan terjedő csalánon él, az imágó pedig aktív viráglátogatóként termesztett növényeink megporzásában játszik kulcsszerepet. Jól alkalmazkodó, kultúrkövető lepkeként mutatkozott, az eddigiekben mely a debreceni Nagyerdőn, sőt a városi kertekben egyaránt jelen van. Melegkedvelő, az 1987-1992. időszakban egyértelműen bizonyítást nyert az a tény, hogy kedvező, enyhe teleken, korai kitavaszodással - amint ez erre az időszakra is jellemző volt -, több példány sikeresen áttelelt. A Nagyerdőn is már 1990. február 23-án több áttelelt rajzó példányt lehetett észlelni. Németországban a Hardtwaldi területen is hasonló jelenséget észleltek, pedig ez a terület jóval északabbra fekszik. A klímaváltozás - habár ez csak igen rövid néhány évre terjedő szokatlanul meleg időszakot jelentett -, igen jól szemléltetik ezen példák is, jelezve és bizonyítva azt, hogy ez a faj régebbi korokban a mi szélességi övünkben állandó áttelelő volt. és csak később váltott vándorlásra, felkeresve a tőlünk délebbre eső területeket. Manapság teljes biztonsággal csak a mediterránumban tud áttelelni. Alkalmanként a melegebb periódusban a sikeresen áttelelt példányok szaporodásukat illetően stratégiai előnyben vannak, a tömegesen csak két hónappal később érkező mediterránumban átteleltekkel szemben. A korai peterakás március elején már megtörtént és ezzel a szokásos két nemzedék helyett három, illetve egy részleges negyedik nemzedék is kifejlődött. 1992. november 26-án több petéző nőstényt láttam a Kossuth lajos Tudományegyetem Botanikus kertjében, mely jelenség ennél a fajnál tényleg a legszélsőségesebbek közé tartozik. Ezen petékből 1993. február 10-re sikerült kinevelni több példányt és tavasszal elengednem a Nagyerdő területén. Közép-európai területen a sikeresen átteleltek a kora tavaszi időszakban a kis rókalepkével jelennek meg, mely szintén mint imágó telel át Magyarországon, bár ez a faj manapság eddig sosem látott mértékben megritkult. Az átlagos években ennek a fajnak a bevándorlása délről április végétől, tömegesen és zömmel május közepétől június elejéig tart, magyarországi megfigyeléseket alapul véve. Júliusaugusztus és szeptember-október hónapok jelentik a rendesen kialakuló két nemzedék idejét. Maga a visszavándorlás legmarkánsabban augusztus végétől november elejéig tart. Egy külön szaklapot hoztak létre Németországban a vándorlepkékről szóló megfigyelések publikálására, de zömmel az atalanta lepkével foglalkozik ez a lap, hiszen a neve is az ATALANTA. Évente a rajzásidő érthetően a berepülés idejétől erősen függ, hiszen ez határozza meg a kialakuló nemzedékek számát. Bár évtizedek óta kutatják ezen fajt, mégis jó néhány megválaszolatlan kérdés felmerül életmódjával, vándorlását kiváltó tényezőkkel kapcsolatban. Hernyója jellegzetesen a csalán csúcsleveleit összeszövi kis zacskóra emlékeztető formára és ennek védelmében táplálkozik, sőt ebben bábozódik be. Ezzel a viselkedésmódjával a tárgyalt tarkalepkék közül a legfejlettebb védelmi struktúrát alakítja ki, a minél sikeresebb túlélés érdekében. 38