A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1995-1996 (Debrecen, 1998)

Művészettörténet, Iparművészettörténet - Fodor Éva: „Hiszek a művészet léleknemesítő, felemelő és megtisztító erejében” Válogatás egy kiállítás képeiből

Nemcsak mások portréi, de önmagáról szóló vallomásai is szerepeltek tárlatunkon, nem igyekezett ezeken a festményeken mélységekig hatoló lélektani elemzést nyújtani önmagáról, szándéka inkább egy bizonyos összegzés. Háromnegyedes álló portréja mögött a magasan meghúzott horizont kompozíciós megoldása lehetővé tette számára, hogy megjelentethessen festői eszköztárából mindent, ami az általa teremtett valóság meghittségének, idilli atmoszférájának érzékeltetéséhez szükséges. így a messzeségben feltűnik kedvelt Alföldjének varázslatos világa, az ott élő embereket szimbolikusan megjelenítő, fehérre meszelt parasztház, s annak udvaráról a nem nélkülözhető kedves lények, a libák apró foltjai. A tárlaton bemutatásra került müvek másik jelentős csoportja a tájképek, ahol nemcsak a természet szépsége, de a benne élő emberek és állatok szép formái is inspiráló hatással voltak festészetére. Tájképeiben a természet nem pusztán az alakok környezete, hanem érzéseinek, gondolatainak hordozója, szimbóluma, segítőeszköz a kifejezni kívánt tartalom pontosabb tükrözéséhez, megőrizve mestere (Szőnyi István) lírai humanizmusát. Ennek szellemében születtek meg tájképei, amelyek megfestését Alföld vidékének motívumgazdagsága számtalan arculata tavaszával, nyarával és színvarázsban úszó őszével, telével inspirálta. A tél témája többször is jelentkezett oeuvre-jében. A természet időszakos halála, a reménytelenség szomorúsága, a tavaszról lemondott didergés a vele kibontatkoztatható érzelmi tartalmak, 358