A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1995-1996 (Debrecen, 1998)

Művészettörténet, Iparművészettörténet - Fodor Éva: „Hiszek a művészet léleknemesítő, felemelő és megtisztító erejében” Válogatás egy kiállítás képeiből

Tél II. A zöld számos árnyalata által sugárzó nyugalmat látványosan tette élénkebbé két piros folttal megcsillantva, koloritjának gazdag tárházát. Más szituációban, de szintén az anya-gyermek alakja kapott hangsúlyt a Szoboszló (korábban Hazafelé) című művében, ahol most háttérként szűkebb hazája, Szoboszló egy részlete jelenik meg fáradságos munkájuk után megpihenő parasztokkal és az oly gyakran ábrázolt libák fehér foltjaival. A fehér szín több hangulati értékével is tudott élni, a ház fehér falának a bennük élő, szorgos emberek tiszta erkölcsű életét hivatott érzékeltetni, de a tárlaton is látható Tél c. alkotás több változatában is megtekinthetjük, miként teremtett Miskolczi László csontig hatoló, dermedt, József Attila sorait felidéző hangulatot ugyanezzel a színnel. Hangulatát tekintve és tematikailag is ehhez a csoporthoz tartozik az Anyám c. mű is, amely nem egy konkrét, létező személyben ragadja meg a gondoskodó, óvó, gyermeke életét szeretettel irányító anya alakját, hanem elmosódott „nem az enyém, nem az övé, mindnyájunk anyja áll a fényt visszaverő fal előtt, mellette katlanlábassal, s mindez olajjal, pasztellesen, hogy megragadjon valamit festői eszközökkel a röppenő időből, az anyai közelségből, a hazatérés melegéből" ahogy egyik méltatója megfejti mondandóját. A képek tanúsága szerint, a valósághoz inkább érzelmi, hangulati úton közeledik, élményei erről az oldalról valók, portréfestészetét is ez jellemzi. Nem az arc formáit automatikusan regisztráló vagy mögötte lélektani igazságokat felszínrehozó szándék vezette ecsetét, célja a modell által érzett reflexió rögzítése, melyben az ábrázolt egyéniség a megjelenítő művész érzelmi vetületében jelenik meg. Ennek szellemében festette meg szellemi panteonjának jelentős nagyságait, akik hasonló lelkületük és valóságlátásuk miatt közel álltak a művész személyéhez. így formálta Bartók Béla portréját kiemelve a teremtő szellem magasabbrendűségét, Németh Lászlóban pedig a szellemi igényességét és a szelíd szigort kívánta hangsúlyozni. 357