A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1995-1996 (Debrecen, 1998)
Néprajz - Vajda Mária: A régi lakodalmak egyik fontos mozzanatáról: a menyasszonyfektetésről
tegnapi napon a Helység bírái a Falu Házánál fel kontyolták... " 25 ° Szendrey Ákos leírása szerint Pusztafalun szokásban volt, hogy a megesett lányokat a kürtő alatt kontyolták, azt mondták odaverik a fenekét, és jó asszony lesz belőle. 251 A kontyolás után a bukovinai székelyeknél - és más helyen is az országban -az asszonyok a menyasszonyt felemelték, háromszor feldobták; ugyanezt tették a vőlegénnyel is a házasemberek vagy a koszorúslegények. „Be vannak avatva " - mondták, majd a vendéggazda bejelentette, hogy a menyasszony és vőlegény immár asszony és házasember. „ Ó mekkora szerencse érte a községet! egy lányból asszony lett, egy legényből ember lett. " 252 Régi szőregi lakodalmakban legénycimborái ilyenkor addig söprüzték, vesszőzték a vőlegényt, amíg a házasemberek közé nem menekült. 253 Szokásban volt. hogy amikor a kontyolást követően az új párt bevezették a lakodalmazók közé, „ most már tartozik a menyasszony az egész násznépet rendre megcsókolni 1 '. 254 Ez a csókadás a családi befogadási szertartást jelképezte. Ősi hiedelem szerint a csókkal az életét adta oda az ember. 255 A nászéjszaka után a násznép végigcsókolása őrzi a csók eredeti (odaadás, életre szóló szövetség) jelentését. 256 Általános volt, hogy a kontyolás után a menyecske és férje megkínálja a násznépet. 257 A férjnek a házasemberekkel való együtt ivása egyben az azok közösségébe való befogadást is jelentette. 258 A magyar parasztságnál az elhaláshoz kapcsolódó külön ellenőrző szokások révén, a nászéjszakát követően sajátos módon bírták vallomásra a házaspárt arról, hogy egymáséi lettek. Kötéllel, lánccal vagy hosszú törülközővel felkötötték az ifjú férjet, helyenként az új asszonyt is a mestergerendára, vagy a padlásra vezető létrára. Amíg a vallomásra bírás és a váltságot jelentő ajándék átadása meg nem történt, addig nem engedték ki a másik felet szorult helyzetéből. 259 A Somogy megyei Nemespátrón a színjátékszerű párbeszéd szerint a násznagy vagy a vőlegény egyik idősebb rokona a vőlegény felkötő legényeket megkérdezte: - Mér akarj átok felkötni? - Mer nagy bűnt követett el! - Ugyan micsoda bűnt? - Feltörte ja a kis ládát! - Miféle kis ládát? - A menyasszony kis ládáját! 250 Jávor K., 1971.86. 251 Szendrey Ákos: Pusztafalusi néphagyományok. Néprajzi Értesítő 1931. 163. 252 Györgyi E., 1962.44-45. 253 Bálint S, 1980. 139. 254 HoblikM., 1834.220. 255 SolymossyS., 1928.80. 256 Ferenczi /., 1982. 931. Vö.: Szenti T., 1993. 80-82. 257 Magyar Néprajzi Lexikon (Budapest, 1980) HL; Manga J., 1942. 199. 258 BálintS., 1980. 145. 259 Göcsejben előbb a vőlegényt tuszkolták fel a padlásra vezető létrára, hosszú törülközővel rákötötték, vagy mint Hetesben mondták felakasztották. A menyasszonyt pedig az egyik vőfély, derekára kötött keszkenővel tartotta fogva. A vőlegényt addig nem oldották le, míg a menyasszony ki nem váltotta egy borral telt, s két pereccel díszített pintesüvegért. A vőlegény kiváltása után a menyasszony került a létrára, akit a vőlegény váltott ki hasonló módon. - Gönczi F., 1914. 353.; A Borsod megyei palócoknál a felkontyozott menyecske bemutatása után a mestergerendára kötötték fel a vőlegényt társai, úgy, hogy előtte kezét-lábát lánccal vagy kötéllel összekötözték. Addig nem engedték leoldani, míg a menyasszony kaláccsal és pálinkával ki nem váltotta. - Istvánffy Gy., 1911. 225. 345
