A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1995-1996 (Debrecen, 1998)

Néprajz - Vajda Mária: A régi lakodalmak egyik fontos mozzanatáról: a menyasszonyfektetésről

A házastársak „ összefektetése " és megáldása. XV. századi metszet „... mikor elsőben férjhez mentem, azon etszaka az ajtóra jött az öreg Tot Andrásne, azt mondván, nyisd meg Jankó, nyisd meg Jankó, és mikor másod izebennis oda ment volna akkoron is kéredzet, Jankó, Jankó nyisd megaz ajtót, a Felesége mondotta, az Urának, hogy valaki vagyon az ajtón, mondotta az Ura, ezen Fatensnek, tsak halgas te ne szolly semmit, de ugyan csak addig kéredzett s zörgetet az ajtón, hogy meg nyitotta, és be ment hozzájok a házba, és világot gyutván, a földön feküdvén, valamennyi szalma volt alattunk, alólunk mind ki szedte mely szalmát szejel hanta kernyeskerül a házba, csak a ki a derekunk alatt volt az maratt, azt mondván, ennye disznó pitsajabul esett, kedvesebb már az néked mint én, ezzel sírva ki ment [...]" Az elhagyott szerető által rendezett, hisztériával fűszerezett, tipikus szerelmi féltékenységi jelenetet követően, a még elhalásra váró menyasszony összeszedte a szétzilált szalmát, hogy megvesse az ágyat: „ ... mikor vetette volna, talált egy csomó kéreg hajat nyers fonallal összve tekergetve, a melly is volt a derekek alatt helyeztettve, és onnét ki vévén mutatta az Urának es mondotta, bezzeg rósz dolog ez am itt, s mondotta az Ura, mutasd csak, mellyet látva mondotta roszsz dolog ez, ezen fatens mondotta az Urának a tűzbe vessük é vagy mit csinállyunk, az Ura felelvén ne vessük, mert nem tudgyuk mellyikünknek vetették nekem e vagy néked, ezen fatens pedig nem tudgya hova tette a férje, mellynek ártalma es vált, hogy mikor ezen Fatensnek Férje mint hites Feleségével, akart közösülni, semmiképpen 331