A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1995-1996 (Debrecen, 1998)
Néprajz - Vajda Mária: A régi lakodalmak egyik fontos mozzanatáról: a menyasszonyfektetésről
Elterjedt hiedelem szerint, ha a nászágyba halott csontját teszik, a nőnek csak halott gyermekei lesznek. 152 A sokácoknál úgy hiszik, hogy ha egy házaspár nászágyába olyan földet tesznek, amelyet egy újév napján elhalt férfi és egy nő sírjáról vettek, a házasság gyermektelen és boldogtalan lesz, s a nő sohasem fog teherbe esni, vagy pedig mindig nyomorék gyermeket fog szülni. 153 A nemi elhidegítést szolgálta a régiek képzete szerint a fiatalok ágyába vagy ágya fölé húzott szúnyoghálóban elrejtett tü 154 is. Garay Ákos írta a szlavóniai régi magyar falukról szólva, hogy megtörtént egy nagyon egyetértő házaspárral, hogy a vőlegény már a lakodalom délutánján haza akarta küldeni a menyasszonyt, irtózott tőle. „Este lefektetik őket, de a vőlegény nem akarja a menyasszonyát maga mellé ereszteni. Csak küldte haza. Végre enged a sok beszédnek, maga mellé ereszti. A násznagyok meg az anyja kimennek az ólból, ő meg befelé fordul, alszik reggelig." Az eredménytelen nászéjszakát követően, miután úgy látták, hogy a fiatalok meg vannak rontva, de nem tudni mi módon, elhívtak egy öregembert, akinek a „boszorkányokkal dolga volt". Miután az öreg megtalálta a fiatalok ágya fölé húzott szúnyoghálóban a tűket hegyükkel felfelé (négy tű volt, kettőbe piros cérna volt fűzve, kettőre pattogatott kukorica volt tűzve), s amint kiszedte azokat, a vőlegény szíve mindjárt megváltozott. Boldogan éltek azután. Az ifjú férj később megvallotta, hogy a rontás alatt a „teste" (inda) ki volt pattogva, mint a pattogatott kukorica, aztán pedig elmúlt egyszerre. 155 A boszorkányperek és egyéb törvényszéki iratok tanúsága szerint az ifjú férjek nem mindenkor tudtak - legjobb szándékuk ellenére sem - eleget tenni a menyasszony elhalására vonatkozó kötelezettségüknek. S itt szólnunk kell a rontó célú szerelmi mágia egyik jelentékeny csoportját képviselő, a férfiak nemi képességét megkötő, impotenciát okozó rontó műveletekről. 156 A megkötésről való hit, németül Bindezauber r , 157 az emberiség öröklött ősi hiedelmei közé tartozik, már a görögöknél is ismert katadesmos néven, 158 s a Bibliában 159 is megtaláljuk. A boszorkányokat Magyarországon ligantescknck ]b0 (ligantes=kötő, akit köt) nevezték, éppen a kötések nálunk való elterjedtsége miatt. A kötés analógiás művelet, leggyakrabban - amint az elnevezés is mutatja úgy ment végbe, hogy a boszorkány, a rontó személy megfelelő varázslással egy szál cérnára, zsinórra, hajszálra, különféle állati szőrre, tollra, vagy éppen a gatyamadzagra valamilyen csomó vagy hurok megkötésével a célba vett férfi képtelenné vált, hogy feleségéhez nemileg úgy közeledjen, amint az általában szokásos és kötelező. Különösen új házasok megrontásánál találkozunk ezzel a művelettel, gyakran éppen a nászéjszakán, a menyasszonyfektetéssel kapcsolatban, amikor is a hiedelem szerint a rontó személy akár személyes bosszúból, akár mert a lemaradt, mellőzött vetélytárs vagy annak rokona, pl. anyja megfizette. A férfiaknál ezt a rossz hírű közömbösséget lelki okok is előidézhették, hiszen nem ritkán minden előzetes testi-lelki vonzalom nélkül, csupán vagyoni, vallási, családi stb. érdekből boronálták össze a házastársakat. 152 Temesváry R., 1899. 14. 153 Temesváry R, 1899. 19. 154 A hiedelem szerint a rontó hegyivel felfelé szúrja bele a tűt a szúnyoghálóba. Vö.: Garay A., 1911. 236. 155 Garay A., 1911.238-239. 156 E. Hoffman KrayerHanns Bächtold-Staubli: Handwörterbuch die deutschen Aberglaubens. IV. Band (Berlin und Leipzig, 1931-1932) 676-677. - Impotenz címszó uők: (Berlin Lipcse 1934-1935) 10141016. Nesterknüpfen címszó. Schräm F., 1982. III. 59.; Dr. Magyary Kossa Gy, 1931. III. 11-12.; Berde . Károly: A magyar nép dermatológiája. (Budapest, 1940) 63-65. 157 Weinreich Ottó: Antike Heilungswunder. (Giessen, 1909) „Binden und Lösen", „Bindezauber" címszók alatt. 158 Vö.: Berde K., 1940. i. m. 63~64.Robert Graves: A görög mítoszok. (Budapest, 1981) 159 Vö.: Bárányi József. Konkordancia a Károlyi Bibliában. (Budapest, 1995) 906.; 1027-1028.; Keresztyén Bibliai Lexikon (szerk.: Bartha Tibor, Budapest, 1995) II. 85. 160 Cs. Pöcs É., 1963. i. m. 601.; A ligatúra az oldás-kötés majd mindegyik debreceni perben előfordul. Vö.: Haász Imre: Boszorkánypörök Debrecenben. Debreceni Szemle, 1929. 476. 329
