A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1995-1996 (Debrecen, 1998)

Néprajz - Vajda Mária: A régi lakodalmak egyik fontos mozzanatáról: a menyasszonyfektetésről

A nép felfogása szerint nem érvényes az olyan házasság, amelyet nem háltak el. Ezért fogadták ellenérzéssel az állam olyan rendeleteit, amelyek távol lévő személyek közötti házasságot engedélyeztek,

22 ezeket csak amolyan „papíron kötött házasságnak" tartva, melyeknek éppen a lényegi tartozéka, az összefekvés maradt el. Jellemző módon a néphumor - egyértelmű célzással a nászéjszakai aktusra -, „lyukasztónap" -nak

23 nevezte a szerdát, mivel régen többnyire ezen a napon tartották a lakodalmakat. Az elhalás társadalmi ellenőrzésével állt kapcsolatban a menyasszonyfektetés szertartása, mely sok variációban szerte az országban élt, sorrendje tájanként, sőt sokszor falvanként is változott. A XX. század elejétől fogva volt, ahol már ennek tényleges megtörténtére csak a lakodalom után került sor. mondja a „négy tisztességes matróna", kik újra megvizsgálták, a székesfehérvári esperes felbontja a férjnek azóta egy másik asszonnyal kötött házasságát, és újból összeköti az első feleségével. Vö.: Magyary-Kossa Gy, 1931. III. 55.; Gazdag kihasználatlan forrásul szolgálnak a házasság elhalásának elmaradásából adódó problémák vizsgálatához az egyházi jegyzőkönyvek. Egy XVII. századi adat szerint Sárrétudvariban „Szűcs Anna elválasztását kéri férjétől, annak imptenciája miatt. [...] Mivel a férj bevallotta, feloldoztatott az asszony. " - Pusztainé dr. Madár Ilona: Sárrétudvari néprajza. (Debrecen, 1993) 558.; A sajátos nőuralmáról híres, korán polgárosult tolnai Sárköz parasztasszonyai a múlt század közepétől egyre gyakrabban folyamodtak ez okból a presbiteri gyűlés elé. íme két példa saját sárközi kutatásaimból: Balázs János és Karácsony Susko ügyében tartott presbiteri ülésen az ifjú férj arról panaszkodott, hogy ..... feleségem nem enged, mikor közösülni akarok vele, úgy hogy én vele még soha se lehettem. Panaszoltam ezt ipámnak, napámnak, de ezek még szárnyat adtak leányoknak. " Bár a jegyzőkönyvből nem derül ki a házasulok pontos életkora, minden bizonnyal a Sárközié jellemzően nagyon fiatalon házasodtak, ezt tükrözi a meghallgatottak véleménye alapján levont konklúzió is: „a visszás pár oly panaszkodó két személy, kik nem képesek felfogni mi a házasság - és ez értelemmel nagyon gyermekeknek hijánoznak a' bölcs vezetők - Ily állapotban a'férj Ipa hazahoz visszautasitatott ~ a' szüléknek a' szerencsétlen házaspár felett való okos őrködés meg hagyatván." - Decsi Helvét Egyház Jegyzőkönyve, 1858. november 21-én kelt bejegyzése. A recens anyag ismeretében minden bizonnyal nemcsak a házaspár életkorából eredő tapasztalatlanság játszott szerepet az elhalás elmaradásában, hanem a hírhedt sárközi egykezes is, és még ennek az egy gyereknek a születését is igyekeztek elodázni, hogy minél tovább hordhassák a gyermektelen fiatalasszonyok díszesebb öltözetét Gyakran éppen anyai segédlettel és biztatással folyamodtak a nemi absztinenciához. Előfordult olyan eset is - mint ezt másik példánk is illusztrálja -, hogy a férj impotenciája volt az oka a házassági elhalás elmaradásának:,, Magyar János alsónyéki és Héderi Éva decsi születésű \864dik év február 3-kán egybekelt helvét hi tv. házastársak, miután a nő panaszt emelt volna Magyar János tehetetlen állapotjárói, presbyteri ülés elé állítottak, hol papi elnöklet alatt jelen voltak: Széli Mihály, Balázs Péter, Varga János és Balázs Sándor mint presbyterek ki előtt a férj Magyar János minden erőltetés nélkül bevalló, hogy ő nős tehetetlen: eddig - úgymond - táplált a reménység, hogy tán ebbeli testi bajomból kiépülök, de mind híjába, ahhoz többé reménységem nincs, következésképpen jobb ha feleségemtől szépségesen megválók, mintsem mellettem elfajuljon. " - Decsi Helvét Egyház jegyzőkönyve 1864. november 23.; 1812-ben a Balmazújvárosi eklézsia gyűlésben Nemes ifjú Katona János bepanaszolja feleségét. Kádár Klárát, hogy jizon néhány hetek alatt a' mellyek már az együtt létek alatt elteltek, [...] a' Házasságnak legnagyobb czélját és rugóját az összefekvést: comcubriust neki meg nem engedte. " - Balmazújvárosi Magyar Helvét Egyház jegyzökönyve 17921823. 1812. március 1-i bejegyzés. Vö.: Vajda M., 1988. 107-108. 21 Az országos jog szerint hitbéren a törvényesen férjhez adott nő díját kell érteni, amelyet szüzessége elvesztése és házassági kötelessége teljesítése fejében, férje halála után vagy a házasságnak neki fel nem róható módon való megszűnése esetén, férje rendi helyzetének és vagyoni állásának megfelelően kapott. Vö: Magyar Néprajzi Lexikon II. (Budapest, 1979) 553-554.; Tárkány Szűcs £., 1981. 357-366., 399.; Az aszszonyt a második házassága esetén a hitbérösszegnek a fele illette meg, „mert szüzességvesztés után ment férjhez", harmadik házasság esetén pedig negyede stb. - L.: Hármaskönyv I. 96. cím és bevezetője; Bodrogi Tibor: Társadalmak születése. (Budapest, 1962) 147. 22 Az I. világháborúban a 3984/1916. és 825/1917. sz. M. E. rendeletek szerint az ellenség fogságában vagy a hadi területhez közel eső kórházakban levő katonák az igazságügy-miniszter engedélyével meghatalmazott útján is köthettek házasságot. A II. világháborúban minden fronton tartózkodó katona köthetett távházasságot. Vö.: Tárkány Szűcs E., 1944. 76. 23 Lestyán Sándor: Jóskönyv. Régi magyar kalendáriomi furcsaságok. 3. kiadás (Budapest, 1990) 240. 314