A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1995-1996 (Debrecen, 1998)

Néprajz - Vajda Mária: A régi lakodalmak egyik fontos mozzanatáról: a menyasszonyfektetésről

Ha özvegyasszony ment újból férjhez, őt már nem fektették menyasszonyi ágyba, mint a leányt, mert miként Agárdon (Nógrád m.) mondták, „ő már tudja hogyan kell feküdni".

24 A régi hagyomány szerint a lakodalmi vacsora befejezése után a menyasszonyt és a vőlegényt - a násznép egy részének kíséretében - zeneszó mellett, a lakodalmi tisztségviselők fektették le jellegzetes szertartásokkal a lakodalmas ház egy bezárható helyiségében, kamrában, gyakran a padláson vagy jobb híján éppen az istállóban, ahol néhány órára magukra hagyták őket, hogy az elhalás megtörténhessen. A menyasszonyfektetést gyakran szertartásos lakodalmi tánc, az ún. gyertyástánc

25 vagy ahogy a XVIII. századi Erdélyben nevezték, szövétnekes tánc

26 vezette be. A gyertyástánc leginkább az északi területeken maradt fenn, de ismerték az Alföldön és Erdélyben is. Menyasszonykikérő táncnak, menyasszonyfektető gyertyás táncnak

21 és néhány Komárom megyei községben árgyélus táncnak

2

* is nevezik. Apor Péter tudósítása szerint a XVIII. századi Erdélyben a menyasszony táncát járván, a násznagy elbúcsúztatta a menyasszonyt apjától, anyjától, atyafiaitól, megköszönvén, hogy felnevelték, gondját viselték, s tisztességesen férjhez adták, a menyasszony apjának anyjának kezeit, s némelykor lábait is megcsókolta, s a szülők is megcsókolták leányukat. ,, Azután a násznagy a menyasszonyt a vőfély kézire adta, az vőfély egyet került véle, azonban eleinben állottak rendszerint hat forgós ifiú legények, kinek-kinek egy nagy égő szövétnek az kéziben, azok az vőfély előtt, de az vőfély után is egynehány pár táncolt, az vőfély után penig mindjárt volt az nyoszolyóaszszony, az kisnyoszolyóasszonynak kézit fogván, még három pár táncot jártának. Mikor az harmadik táncot járták volna, jel adatván, az szövétnekes ifiak az ajtó felé kezdetiének nagy hamarsággal, csaknem futva menni, az vőfély a menyasszony után kísérve mentenek az nyoszolyóaszszony kezeit fogván az nyoszolyókisasszonynak, az menyasszonyt az vőlegény hálóházába bevitték, s az vőlegénynek az vőfély presentálta, feláldván őket szép áldásokkal."

29 A gyertyás táncnak, számos formaváltozata ismert: vagy csak a vőfély járja a menyasszonynyal, vagy három nyoszolyólány is a párjával, s igen gyakran az egész násznép is. Járják kör mentén párban, összefogódzkodva nagy körben, csigavonalban, a vőfély vezetésével. Gyakran nemcsak a vőfély tart a kezében 1 -3 szál gyertyát, hanem az összes résztvevő is. A tánc egyes sza24 RésöEnselS, 1867.9. 25 Magyar Néprajzi Lexikon II. (Budapest, 1979) 358. - A XVII. századtól ismert.; A gyertyás tánc nyugateurópai párhuzamaként illetve előzményeként számontartott fáklyástáncra is vannak adataink: A szertartásos fáklyás táncról - egy kassai lakodalom kapcsán - a szemtanú hitelességével számol be a magyar Simplicissimus: „mikor a menyasszonyt hálásra viszik, különös táncot kezdenek, a vőfély fogja a menyaszszonyt, kardot köt fel, két legény hasonlóképpen kardosán, kezökben fáklyát tartva a menyasszony előtt táncol; a menyasszony után táncolnak a nyoszolyólányok és más rokonok, kik a menyasszonyt kísérni akarják. A menyasszony szüleitől és legközelebbi atyafiaitól többnyire sírva elbúcsúzik. Mikor javában táncolnak, hirtelen kiszaladnak a szobából és a menyasszonyt lefektetik. " - „Der ungarische oder dazianische Simplicissimus", 1683. XX. fej. Közli: Dr. Baráti L., 1922. 94-95.; Takács Sándor is azt írja a XVII. századi menyegzőkről, hogy a menyasszony táncának eljárása után a vőfély több ifjúval az ún. fáklyatánc kíséretében a hálóházba vitték a menyasszonyt és átadták a vőlegénynek. Vö.: Takáts Sándor: A régi Magyarország jókedve. (Budapest, é. n.) 138.; L. még Bél Mátyás: Magyarország népének élete 1730 táján. (Budapest, 1984) 474. 26 Apor P., 1978. 108. 27 Magyar Néprajzi Lexikon II. (Budapest, 1979) 358.; Lakodalom (A Magyar Népzene Tára, III. A-B„ Budapest, 1955-56); Kaposi Edit-Maácz László: Magyar népi táncok és táncos népszokások. (Budapest, 195$); RésőEnselS., 1867. 5„ 103-104.; Gönyey S., 1935. 116-120. 28 A táncot kísérő dal szövege nyomán: „Az Árgyélus kismadár nem száll minden ágra..." - vö.: MagyaiNéprajzi Lexikon I. (Budapest, 1977) 138.; Réső Ensel S., 1867. 275. 29 Apor P., 1978. 107-108. 315