A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1995-1996 (Debrecen, 1998)

Történelem - Szűcs Ernő: A Debreceni Gazdák Bankja Rt. (1911–1938)

bankok a folyósítást mérsékelték és így újabb kölcsönhöz jutni egyáltalán nem, vagy csak kivételes esetekben tudtak, dacára annak, hogy bonitás tekintetében ellenük kifogás nem volt támasztható."

15 A válság alatti banktevékenység határtalan gyengülését tükrözi a nyereség rovat hihetetlen mérvű visszaesése: 1930-ban 1931-ben 1932-ben 1933-ban 1934-ben 1935-ben 12 717,74 P 5 216,23 P 113,60 P 52,74 P 68,93 P 52,23 P Ráadásul, mint már utaltunk rá, s erre a későbbi revizori jelentések is rámutattak; a bank tulajdonába került ingatlanok értékét a mérleg készítésének idején állandóan nagyobb és nagyobb összeggel állították be az év végi zárásba, holott azok még az alacsonyabb áron sem voltak értékesíthetők. Azaz az történt, hogy az aktív mérleg (veszteség nélküli) készítése érdekében a valóságot elferdítették. így pl. 1932-ben kimutattak 113,69 pengő nyereséget, de ezt azáltal érték el, hogy 6500 pengő latens nyereség lett elkönyvelve az ingatlan számlán, sőt a váltókölcsönöknél behajthatatlanul 7 ezer pengő, ugyanitt még 3 ezer pengőt, kamat jövedelemnél további 3 ezer pengőt, más tételekkel együtt összesen 23 ezer pengő meg nem valósítható, végre nem hajtható aktívát mutattak ki, így tulajdonképpen nem 113,69 pengő nyereség, hanem közel 23 ezer pengő veszteség volt a ténynek megfelelő adat.

16 A revizori vélemény szerint az 1933-ban kimutatott 89 ezer pengő saját tőkéből elveszett 20 ezer pengő, azaz a tőke 22%-a. A gazdasági válság utolsó évére a Pénzintézeti Központ revizora már azt észrevételezi (1933. febr. 27.), hogy a Debreceni Gazdák Bankja Rt. a saját tőke és a forgalom tekintetében a piacon (Debrecen hiteléletében) az utolsó helyen áll. Az ellenőr további megállapítása: „Az intézet helyzete különösen a likviditás és a jövedelmezőség szempontjából igen súlyos. Sok a felmondott betét és a visszleszámítolásnál felmondott összeg. Ezekből 1933. február hónapban 49 ezer pengő lesz esedékes."

17 Ráadásul a bank saját tőkéje - folytatódik a revizori vélemény - inmobillá vált, mert pl. az ingatlanok értéke (124 938,18 P) másfélszeresen haladja meg az intézet saját tőke állományát. Hasonló irányba hat az 5800 pengőnyi inmobil értékpapír, a berendezés 7200 pengős és a peres állomány 70 ezer pengője) ezek együtt további 83 ezer pengő). A Debreceni Gazdák Bankja Rt. tulajdonképpen teljesen kimerítette a nagyobb bankoknak továbbadható váltókeretét (visszleszámítolást), tehát e vonatkozásban is lehetőségeinek kimerüléséről kell beszélni.

18 A bank nemcsak a gazdasági válság hatására került ebbe az egyre gyengülő helyzetbe, hanem a hozzáértés hiánya és a túlzott regie költségek miatt is. Ez utóbbi tétel megközelítette a bruttó jövedelem 57%-át! (1934-ben: 25 117- P). Kétségtelen, hogy magas volt a házbér is (évi 4300 P), de kiváltkép túlzott lett az igazgató fizetése (évi 8500- P). Igaz ez utóbbi tételt 1933. jan. 1től 6504- pengőre mérsékelték, de még ez is aránytalanul magas volt. A bonitás gyengeségét hozta az is, hogy a hátralékos és a perelt váltók összege meghaladta az egész saját tőke állományát, annak 106%-ának felelt meg. Már ekkor megállapították a pénzügyi revizorok, hogy az lenne a kiút a közelgő csődből, ha a bank megegyezne a betétesekkel; követeléseikből csak 15 A Debreceni Gazdák Bankja Rt. zárszámadása az 1929-ik évről. 16 OL Z 93. tétel 124. csomó. 17 Uo. 18 Uo. 266