A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1995-1996 (Debrecen, 1998)
Történelem - Szűcs Ernő: A Debreceni Gazdák Bankja Rt. (1911–1938)
annyit vesznek ki, amennyit a kölcsönök visszafizetéséből befolyó összegek lehetővé tesznek, másrészt a beáramló összegeket a pénzintézet kötelezettségeinek törlesztésére fordítják. 19 A MŰKÖDÉS UTOLSÓ PERIÓDUSA (1934-1938) Mint az előzőekből kitűnik, a bank a gazdasági válság körülményei közül rendkívül meggyengülve került ki. Különösen erőteljesen csökkent a betétállomány, ami a kihelyezhető összegeket nagy mértékben leredukálta. 1931-ben 89 ezer pengővel lett kisebb a betétszámla összege, mint az előző évben. 1930-ban volt. 1932-ben további 98 ezer pengővel, 1933-ban pedig ismét 15 ezer pengővel, vagyis három év alatt 202 ezer pengő csökkenés következett be az állományban, ami az 1930-as adathoz viszonyítva 65,2%-os visszaesést mutatott. Ez pedig maga után vonta a kihelyezhető összegek visszaesését, ami nyilvánvalóan redukálta a jövedelmet is. Az intézet vezetésről megállapítást nyert: „... erős élniakarás van, de kevés a szakértelem", s inkább a vezérigazgató (Suhajda Béla), valamint az ügyész (dr. Bay András) óhaja szerint, mintsem az intézmény érdekében történnek a dolgok." 20 Ők ketten a fő részvényesek, akik a 8 ezer részvényből 4800 darabot tartanak a kezükben, ami biztosítja a részvényesek közötti túlsúlyukat. Az előző évben (1933) szabályellenesen nyereséget mutattak ki, s ezt azáltal érték el, hogy a bank birtokába került ingatlanok értékét - minden realitást nélkülözve - ismét 13 ezer pengővel felemelték. Behajtottak ugyan 288 ezer pengő kintlevőséget, de ennek során újabb 68 ezer pengővel növelték az elárverezendő ingatlanok számát, s mivel más mobilitást garantáló tételek is visszahanyatlottak, így a bank mobilitása egyáltalán nem javult. Sőt veszélyes a vezetőnek az a nézete, hogy a felhalmozódott ingatlanok magukban hordják a menekülés útját, holott e számla tételei még a könyvszerinti értéket sem érik el, így nem nyereséget hordanak magukban. Még ezeket a tisztességtelen manővereket is túlszárnyalták, mondhatni egyenesen visszaélést követtek el az ingatlan számlán. (L. már előzőleg is!) Mindenesetre 1936-ban könyvszerűen 126 ezer pengő értéket mutattak ki. Ebben az összegben benne volt 40 911,- pengő, minden alapot nélkülöző felértékelés, és 6253,- pengő költség elszámolás. Tehát a kimutatott 126 ezer pengő helyett a valóságban legfeljebb 80-85 pengő értéket lehetett volna szerepeltetni az ingatlan számlán, s ez a valósághoz mérten közel 30%-os torzítást jelentett. Hasonló valótlanság volt az is a mérlegben, hogy a kihelyezett 377 000 pengőből csupán 560- pengő leírandó és 1200 pengő kétes követelést mutattak ki. 21 Fokozta a helyzet súlyosságát, hogy az egyre gyengülő kihelyezhető állományt, az ún. közelállók, vagyis az igazgatóság tagjai vették igénybe. így pl. már 1934-ben az igazgatóság négy tagja (ekkor hat tagú volt az igazgatóság!) 49 634- pengő hitelt vett fel. A helyzet értékeléséhez nem megvetendő tényező, hogy a bank működtetéséhez már 1931-től 82-84%-ot meghaladóan idegentőkét használtak fel, amiből következett; az egyre zsugorodó jövedelem 75-80%-át kellett átengedni az idegen tőke használatáért. 19 Uo. 20 Uo. 21 OL Z 93. tétel 124. csomó. 267
