A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1995-1996 (Debrecen, 1998)

Természettudomány - Sándor István–Dudás Miklós: Néhány faj (Falconiformes, Strigiformes, Ciconia nigra, Corvux Corax) állomány felmérése a Beregi-szatmári síkon

tudják teljes mértékben levezetni az erdő pangó vízállásait, mert a K-i részeket összegyűjtő erecske - a Szipa több eredeti kanyargós ágán megy keresztül az erdő idős állományain. A tavaszi nagy hóolvadások alkalmával ki-ki lépve medréből tekintélyes mennyiségben hagy hátra belvizeket, amely az erdő sajátos mikroklímája szempontjából meghatározó. Az egykori lefűződött folyómedrekben alakultak ki, a még ma is eredeti fajgazdagságukat őrző égerláp (Gönte) és fűzláp (Hamvas) fragmentumok. Az erdő vízháztartását itt is kedvezőtlenül befolyásolta a Lónyaihoz hasonlóan megépített meliorált feltáró út. Az erdő K-i fele nagyobbrészt már fiatal telepítés, sajnálatos, hogy gyorsított ütemben folyik a „vágásérett" állományok letermelése. Három tájképileg is igen értékes morotvamaradvány húzódik itt - kőrises láperdőkkel szegélyezve. Itt található a legfajgazdagabb fészkelő ragadozó madárállomány az egész térségben. A háborítatlan erdőrészek zavartalanságának bizonyítéka, hogy néhány érzékeny, s ritka faj is feltűnik a fészkelési időszakban [fekete gólya (Ciconia nigra), békászó sas (Aquila pomarina), kerecsen sólyom (Falco cherrug)]. Dédai erdő Beregdaróc községtől ENy-ra terül el. K-i és az É-i része közvetlenül az országhatárral érintkezik, Délen a Dédai-Micz főcsatornáig terjedő része az úgynevezett Közös erdő. Botanikai értékei miatt már korábban országos jelentőségű védett területté nyilvánították egy 40 ha-os részét. Az állományalkotó fafajok összetétele itt is változatos, dominál a gyertyán és a tölgy, a mélyebb fekvésű helyeken a magas kőris, s előfordul szálanként a bükk is. Egy félig feltöltődött folyómeder húzódik keresztül az erdőn, az egykori Micz folyócska emlékét őrizve. A Beregszászi hegyek, és a Tipet hegy közelsége sajátos mikroklímát (montán jelleg) biztosít az erdőnek, igen sok értékes növényfajnak nyújtva otthont. Felejthetetlen élmény a kora tavaszi geofitonok tömeges virágzása. Az erdő még őrzi eredeti állapotát! A nagy erdőirtások során két különálló tömbbé szakadt Dédai, illetve Közös erdőt új telepítésekkel ismét összefüggővé tették. Ezzel sokat javítottak az érzékenyebb geofitonok élőhelyeinek fenntartásában. Az egyik legkisebb kiterjedésű erdő a térségben, a fészkelő fajok számát tekintve viszont figyelemreméltó helyen van. Tarpai Nagyerdő A Tarpai Nagyhegy és az országhatár között elterülő mintegy 660 ha egy tömbben álló erdő. Az országhatár melletti déli területen fiatalabb állományok és telepítések találhatók. Az erdőbe benyúló legelőkön az utóbbi években szűnt meg az intenzív legeltetés, felgyorsult a beerdősülési folyamat (kőris, gyertyán, veresgyűrű som, galagonya stb.). Északon a Szipa főcsatorna határolja, itt adja talán a legszebb tájképét az erdő - legelőkkel, rétekkel közvetlenül érintkezik az idős zárt tölgyes. Itt a mélyfekvésű területek nincsenek közvetlen kapcsolatban a területet átszelő egykori folyómedrekkel, s így nagy felületeken összefüggő vízborítások, pangó vízállások alakulnak ki tavasszal. A legszebb rész a fokozottan védett 10 ha-os öreg tölgyes a Szatmár-Beregi síkság legöregebb erdejének tekinthető. Az állomány kiritkult, erősen „böhöncösödött" tölgy matuzsálemei 150-200 évesek. Ennek az erdőrésznek a lágyszárú vegetációja is igen értékes (odvas-, ujjas keltikék, kockás kotuliliom, szellőrózsák stb.). Bejárásaink során meglehetősen háborítatlan erdőrészeket is találtunk, ami kedvező a fészkelő és vonuló fajok szempontjából. A tarpai hegy tetejéről jó megfigyelési lehetőségek adódnak, sikerült már szirti sast (Aquila chrysaétos), békászó sast, fekete gólyát észlelni. 24